outofoffice

Nem sok mindenre emlékszem az iskolai évekből, de az tisztán előttem van, amikor földrajz órán a világ hegységeiből feleltünk. Emlékszem, ahogy állok a kopottas, a hajtásoknál már kicsit szakadt térkép előtt, és sorjáznak a kérdések (nyilván nem ebben a sorrendben, de nem várhatja senki, hogy 10+ év után ez is meglegyen a fejemben): Alpok...rendben, ez könnyű...Kárpátok...értelemszerűen megy...Himalája...oké, hát ott az Everest, be lehet lőni....Kaukázus, Tien-shan...amúgy ezeket miért kell ennyire pontosan tudnom, mikor a Bükknél nem sűrűn jutok messzebbre?? 15 évvel később pedig két éven belül állok Grúzia, Kirgizisztán és Nepál egyes csúcsain és hágóin, és hálával gondolok Árpi bácsira, akinek köszönhetően mégis el tudom helyezni a térképen, hogy éppen merre is vagyunk a nagyvilágban. A nepáli utazásunk minden egyes napja új és új csodákat tartogatott, de a legjobban várt része egyértelműen a hegyek közötti trekking volt. A beutazás  idegtépő pillanatai (órái) és Kathmandu forgataga