outofoffice

"Növeljük a távot vagy emeljük a szintet." - Hétről hétre ezzel a mottóval állunk neki a következő túra tervezésének. Előző héten a Burok Kör 30 km-ét teljesítettük, így most nem a távot, hanem a szintet szerettük volna emelni. Korábbról félre volt téve a "Ködös Börzsöny" teljesítménytúra útvonala, így kézenfekvő volt, hogy leporoljuk és bejárjuk.  Mostanában valahogy nem tudtunk sokáig aludni, így nem okozott gondot a szombat kora reggeli ébredés. Szendvicskészítés, pakolás, indulás.  Hát, nem tudom, hogy mi volt az oka, talán a gyér reggeli forgalom, de az odafelé vezető utat "bearanyozták" a túl bátor madarak. Először egy fácánkakas sétálgatott az út széle felé peckesen, mintha nem létezne a holnap. Aztán Királyrét előtt pár perccel egy házőrző lúd gondolta azt, hogy elbír az 50-el érkező, 1,3 tonnás kocsival. Neki lett igaza, nem szerettem volna elütni :D Talán az erkölcsi győzelem az enyém... :D Reggel 8-ra le is értünk a parkolóhoz, de meglepetésünkr

Hova menjünk március 15-én? Mivel az elmúlt hetekben voltunk a Gerecsében. a Vértesben és a Bakonyban is, így a Börzsöny-Pilis-Mátra célpontok között vacilláltunk. Végül is a Börzsöny lett a befutó. Nem akartunk túl hosszút menni, mert a hét közepén futottunk egyet és 2 nappal korábban a Burok kör 30 km-es távját teljesítettük. 6 órai kelés, szendvicskészítés és indulás Márianosztrára. 8 után már kicsivel a szokásosnak mondható játszótér-iskola-börtön parkolóban is voltunk. Gyors öltözés és jön a fekete leves: valami fémesen csillog a hátsó keréknél. Egy nagy szög lóg ki belőle. Elég stabilan a mintázatban állt, ezért sok mindent hirtelen nem tudtam vele kezdeni, legalább nem ereszt, amíg bent van.  A piros L jelzésen elindulunk a faluból kifelé, a szántóföldek széléről még látható egy darabig a Bazilika / börtön épülete, a másik oldalon pedig a bánya körvonalai látszódnak. Aztán hamar bevisz az út az erdőbe és nemsokára egy éles balkanyarral megindul fölfelé az út is az emelkedőn. Egé

2021 első hónapjaiban elkezdtük visszaépíteni a távokat. Nem mintha a tél folyamán nem mentünk volna hosszabb túrákat, de túlnyomórészt 20 km alatt maradtunk. Mostanában viszont több nagyobb kört is megtettünk, sorra véve a hazai középhegységeket. Ennek a csokornak a harmadik eleme volt (a Gerecse és a Vértes után) a Bakony. Az útvonalainkat hol magunknak tervezzük meg, hol pedig puskázunk kirándulástippeket tartalmazó appokban, weboldalakon. Sokszor böngésszük a különböző instan túrákat is. Az utóbbi években ennek a „rendezvénytípusnak” felívelőben van a pályája. Nemhiába: rengeteg különböző táv és helyszín közül lehet válogatni, és megvan az a szabadság, hogy bármikor teljesíthetőek az útvonalak. Ha a teljesítők szintidőn belül beérnek és a regisztrációs díjat is befizetik, akkor pedig jár az érem, vagy más ajándék is. Minket az érmek kevésbé motiválnak, hiszen rengeteget gyűjtöttünk már belőlük, és őszintén, a szekrényben porosodnak. Jó, nem mondom, hogy nem csábulunk el néha: a Bük