Hogy lett a Ködös Börzsönyből három óra alatt Nyuszis- és Havas Börzsöny?

"Növeljük a távot vagy emeljük a szintet." - Hétről hétre ezzel a mottóval állunk neki a következő túra tervezésének. Előző héten a Burok Kör 30 km-ét teljesítettük, így most nem a távot, hanem a szintet szerettük volna emelni. Korábbról félre volt téve a "Ködös Börzsöny" teljesítménytúra útvonala, így kézenfekvő volt, hogy leporoljuk és bejárjuk. 

Mostanában valahogy nem tudtunk sokáig aludni, így nem okozott gondot a szombat kora reggeli ébredés. Szendvicskészítés, pakolás, indulás. Hát, nem tudom, hogy mi volt az oka, talán a gyér reggeli forgalom, de az odafelé vezető utat "bearanyozták" a túl bátor madarak. Először egy fácánkakas sétálgatott az út széle felé peckesen, mintha nem létezne a holnap. Aztán Királyrét előtt pár perccel egy házőrző lúd gondolta azt, hogy elbír az 50-el érkező, 1,3 tonnás kocsival. Neki lett igaza, nem szerettem volna elütni :D Talán az erkölcsi győzelem az enyém... :D Reggel 8-ra le is értünk a parkolóhoz, de meglepetésünkre többen voltak, mint amire számítottunk. 

Nem volt túl meleg, de ez nem ért minket váratlanul: az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy kb. három alkalomból kétszer az évszaktól extrém módon eltérő időjárás fogadhat a Nagy-Hideg-hegy környékén (lehet, hogy ezért kapta ezt a nevet...?). Miután elindultunk a Z jelzésen felfelé már nem is fáztunk. Szélesmezőnél teljesen egyértelműen fel volt festve, hogy egyenesen kell folytatni az utunkat, de én valamiért a jobbra kanyarodó út felé haladtam tovább. Itt jött a túra első csodája szembe velünk. Azaz jöttek. Három mezei nyúl kergetőzött. Nagyon mókásak voltak, kb. öt percig néztük őket, hogy a körülöttünk lévő területet fel-alá befutották. Lefotózni őket mobillal teljesen esélytelen volt a gyorsaságuk és a remek rejtőzködő színük miatt. Feldobták az indulást, az tuti. Pár száz méterrel később, az útra kijött elénk egy szarvas, aztán még egy. Néztek minket egy darabig, aztán futásnak eredtek :) 

Béla-rétnél balra fordulva az OKT jelzésen mentünk tovább, egészen a Cseresznyés-patakig, ahol szintén balra fordultunk a Z+ jelzésre. A patakon való átkelés egy kicsit megszívatott, a szélén túl sok volt a lehullott avar, ami alatt nem látszódott, hogy bokáig ér már a víz. Szerencsére a bakancsom még mindig vízálló. Ha nem szeretnétek túl sok emberrel találkozni a Nagy-Hideg-Hegy felé, akkor mindenféleképpen ezt az ösvényt ajánlom a K helyett. Némi séta és egy újabb patak-átkelés után, a Z◼ jelzésű erdészeti úthoz érünk (jobbra menjünk). Még mielőtt a Szénpataki kulcsosházhoz érünk,  balra kell fordulnunk a K● jelzésre. Mielőtt nekiugrunk ennek az emelkedőnek érdemes lehet pihenni és inni egyet... rövid, de velős részről van szó. Viszonylag hosszabb ideig ezen a jelzésen kell mennünk, mielőtt a K jelzésre érnénk újra. 

A kilátás egyébként egész jó ezen a szakaszon, mindkét irányba kinyílik a táj. Éppen egy virágot fotóztunk, amikor egy újabb meglepetés ért minket a túra során: nekiállt szállingózni valami a levegőben. HÓ... Az előrejelzések alapján esőre készültünk lelkileg. Ahogy közeledtünk a csúcs felé, egyre inkább szállingózott. Királyrét óta (11 km) egyetlen egy emberrel sem találkoztunk, de a P és K közös szakaszon már hirtelen kettővel is. Azt hittem, hogy a turistaházig kihúzzuk :) Természetesen a terasz kb. tele volt emberekkel (a szabadtéri sportolás / étkezés címén senkin nem volt maszk természetesen), ezért a ház előtt jobbra felmentünk a csúcsot jelző kőhöz. Szerencsére itt most nem volt senki, így itt szedtük elő a szendvicseket. A látótávolság a hószállingózás ellenére egész jó volt, így tudtunk fotózni is. És igen, a hegy a nevéhez méltóan hideg volt, mert mire befejeztem a szendómat, kb. lefagytak az ujjaim. :D Jó 10 perc is volt, hogy elhagytuk a turistaházat, amikor a hóesés sebességet váltott: annyira elkezdett szakadni a hódara, hogy muszáj volt esőkabátot húznom. Az út kb. a 13. km-től erős lejtésbe kezd, ami szinte egészen Királyrétig tart.  

Mire leértünk a Kisinóci-rétre a hóesés abbamaradt, a nap is kisütött, mi meg úgy néztünk ki, mint akik hungarocellben hemperegtek egész délelőtt. Itt a Z jelzésre fordultunk, ami vissza is vitt a kiindulási pontunkra.

Ajánljuk-e a túrát? Abszolút! Azt azért vegyük figyelembe, hogy 20 km-ről van szó és kb. 800 méter szintet is tartalmaz, de mivel a Börzsönyről van szó: szép. Nekünk azért is tetszett, mert a jól ismert szakaszok mellett vannak benne kevésbé frekventált részek, melyek újak voltak számunkra. A bakancs mellé szerintem érdemes botot is vinni.