Nyolc nap a skót felföldön - így jártuk végig a West Highland Way-t

Nemrég láttam, hogy az egyik legismertebb magyar hírportál leközölt egy cikket Skócia egyik leghíresebb trekkingjéről, a West Highland Way-ről. Mind a Facebook oldalunkon, mind az Instagram profilunkon megemlékeztünk már az idei teljesítésünkről, de hosszabb cikkben nem gyűjtöttük össze az élményeinket. Nézzük hát, hogy mi hogyan éltük meg ezt a nyolc napot: jöjjön a beszámoló, ami a tapasztalatok mellett hasznos infókat is tartalmaz, ha esetleg Ti is gondolkodtok ezen a trekkingen!

Miért éppen Skócia?

Aki látott már képet Skóciáról, abban nem merülhet fel komolyan ez a kérdés. A Harry Potter fanoknak ott van Edinburgh, a túrázóknak pedig a kietlen, zord vidék: de valóban csak ennyiről szól ez az országrész? 

Jómagam a tervezés megkezdésének pillanatában nem sok dolgot tudtam biztosan: csupán a szabadnapjaink számát (5 nap, tehát a hétvégékkel együtt 9), illetve azt, hogy egy kedves ismerősöm az elmúlt évben Skóciában utazgatott, akinek nagyon tetszett és hallotta, hogy van ott egy hosszabb trekking (köszi Anna!). Szerencsére a Google a barátunk, a kulcsszavak beütése után pedig hamar kiderült, hogy miről is van szó: West Highland Way, keresztül a Skót-felföldön, 154 km hosszan. Napjaink csodája, hogy már szinte mindennek van honlapja, a WHW-jé pedig még jól össze is van rakva, úgyhogy nem volt nagy dolog az itiner elkészítése. A 8 napos teljesítés mellett döntöttünk, mert ennyire futotta az időnkből. A kisebb-nagyobb kitérők miatt így is 164 km-gyűjtöttünk össze több, mint 3100 m szintemelkedéssel, így azért megvolt a napi testmozgásunk bőven. A táskánkat, benne minden ruhával és élelemmel magunk "cipeltük", viszont annyi luxust engedélyeztünk fáradt tagjainknak, hogy sátor helyett különböző szállástípusokban aludtunk.

Az itinerünk

Ha ellátogattok a WHW honlapjára, akkor látni fogjátok, hogy lehet válogatni: 4-5-6-... napotok van? Kapni fogtok rá egy ajánlást, csak az ember fizikuma szabhat határt, ehhez pedig nem árt egy adag önismeret. Mert szép dolog, ha van már a zsebben pár 50 km fölötti túra, de a sokadik napon nekiindulni a következő 20+ km-nek, az más kategória! A mi felosztásunk eképpen alakult:

Milngavie - Drymen 20.26 km

Drymen - Balmaha 12.84 km

Balmaha - Inverarnan 38.17 km

Inverarnan - Tyndrum 20.3 km

Tyndrum - Bridge of Orchy 11 km

Bridge of Orchy - Glencoe 19 km

Glencoe - Kinlochleven 18 km

Kinlochleven - Fort Williams 24.85 km

Egészen optimális lett volna, ha nem kell belepakolnunk a 38 km-es napot, ami, bevallom, pokoli volt. Komolyan megkérdőjeleződött bennem, hogy egyáltalán be fogjuk-e fejezni ezt az egészet. De miért volt erre szükség? Jöjjenek a nehézségek!

Kihívások a túra során

Az első kihívással rögtön a szervezés elején találkozik az ember, ha nem egy komplett útra fizet be valamelyik utazási irodán keresztül. A WHW egy nagyon népszerű trekking, aminek a fő szezonja májusban kezdődik. Mit ad Isten, mi is ekkor tudtunk elutazni. Ennek megfelelően, mikor januárban elkezdtük összerakni az utat, komolyan meggyűlt a bajunk a szállásfoglalással. Itt az első tipp: ha nem kempingeztek, kezdjétek el a tervezést egy évvel előre! Nekünk azért kellett egy nagyon rövid és egy nagyon hosszú napot betennünk, mert csak így tudtunk foglalni - ha nem ilyen jó a kondink, ez akár a kihívás végét is jelenthette volna.

A második kihívást az állatvilág egy pici, de annál álnokabb szereplője adja, ez pedig az angolban "midges"-nek nevezett csípős rovar. Kisebb, mint az itthoni szúnyog és sokkal bosszantóbb! Millió számra rajzanak május végtől és nagyon meg tudják keseríteni a túrázók életét. Védekezni ellenük a speciális Smidge nevű szerrel lehet, hosszú ruházattal és hálós kalappal. 

Számunkra ezeken kívül a 8 napi folyamatos menetelés volt még fizikailag komoly kihívás. Mivel nem vettünk igénybe csomagszállító szolgáltatást (mert erre is van lehetőség a pontok között), így a túrazsák tovább nehezítette a közlekedést. Érdemes nagyon átgondolni, hogy mit pakol be az ember, mikor a csigákhoz hasonlóan egész nap maga cipeli a pakkját! Az általános javaslat szerint egy trekking során a táska súlya jó esetben nem haladhatja meg a testsúly 20%-át, ami egy 70 kg-os felnőtt esetében 14 kg. Ruhával, kajával, vízzel, kiegészítőkkel együtt ez a súly nagyon könnyen összejön!

Mi volt a táskánkban?

Ruhák közül: pólók (merinói gyapjú forever), hosszú aláöltözet, pulóver, hosszú túranadrág, poncsó, esőnadrág, sapka, kesztyű, kendő.

Felszerelés: töltő, fejlámpa, elsősegély fólia, víztisztító tabletta (nem volt rá szükség), kulacsok, úti patika, neszeszer, napszemüveg, esővédő huzat, túrabot (A konnektor átalakítóról se feledkezzetek meg!).

Étel, ital: energiaszeletek, müzliszeletek, magvak, szárított gyümölcsök, izotóniás tabletták. Sok étkezési lehetőség volt út közben, és az utolsó utáni ABC-ben is találtunk gluténmentes élelmiszereket, így jó dolgunk volt! Azért azt kiemelném, hogy sokszor két pont között hosszú km-eken keresztül nincs semmi, így erről mindig előre érdemes tájékozódni!

Kulcsfontosságú szokott még lenni a cipő kérdése. Szerintem egy középszárú, flexibilis, de vízálló bakancs a legjobb választás (én hosszú évek óta a Decathlon MH500 Mid bakancsra esküszöm). A merev, magashegyi bakancs ide teljesen felesleges, a rövid terepcipő viszont nem fogja eléggé a bokát, ami fáradtan, nagy zsákkal nem túl jó. Nekünk borzasztó nagy mákunk volt az időjárással, de ez Skóciában lutri, érdemes nagyobb esőkre is felkészülni.

Megérte?

Százszor is igen! Nem beszélhetünk nagy magasságokról Skóciában, így teljesen más jellegű volt a túra, mint mondjuk az indiai vagy a nepáli utunk a Himalája magaslatai között. Viszont a képek nem hazudnak! Skócia gyönyörű! Nekünk az utolsó 3 nap volt a kedvencünk, ami a legkietlenebb, legzordabb vidéken ment. Ennél azonban sokkal változatosabb a terep. A trekking kezdeti szakaszai tele vannak erdőkkel, mezőkkel, lila virágmezőkkel, illetve nagyobb kaptatókkal is (Conic Hill). Ezt követi egy hosszú menetelés a Loch Lomond tó mentén (ez volt a 38 km-es napunk, jaj). A táj ezután füves halmok hullámzásába megy át, hogy fokozatosan megritkuljon a növényzet és átadja a helyét a szikláknak. 

A táj mellett óriási pozitívum volt a helyiek kedvessége. Szinten mindenkinek volt egy kedves szava, egy biztató mondata a túrázók számára. 

Amint tehetjük, biztosan vissza fogunk térni Skócia északibb részeinek a felfedezésére is!

Még két tipp:

Szerettem volna hasznos infókat összegyűjteni ebben a cikkben, így nem tértem ki a részletes élményekre. Ezeket napi bontásban megtaláljátok az Insta oldalunkon a posztok között, illetve egy kiemelésben is. 

Ezen kívül Facebookon létezik egy csoport, ahol teljesítők, és a túrát tervezők gyűlnek össze (West Highland Way Tips & Tricks). Hasznos tippekért érdemes belépni!