outofoffice

Pár hónapja egy szlovákiai utunk során azt ecseteltem a csapatnak, hogy milyen jó lenne megtudni, hogy túrázás esetén hol vannak a határaim. Vajon hány kilométer, mennyi szint leküzdése után mondja azt a testem, hogy eddig, és ne tovább? Hiszen megesett már, hogy egy-egy nehezebb út során paklistól repült a hisztikártya, de mindig sikerült célba érnünk. Hát, erre mondják, hogy vigyázz, mit kívánsz! Kezdjük az elejétől! 2021-ben életünk első igazi trekking túrájára Grúziában, a Kaukázus hegyei között került sor. Eme csodálatos sport iránti rajongásunk azóta csak tovább erősödött. A világon annyi gyönyörű hely, annyi szép ország, olyan sok magas hegy várja, hogy meglátogassuk, hogy akkor még nem is gondoltuk, hogy szinte napra pontosan egy év múlva újra a Kutaiszi reptéren találjuk magunkat, ahonnan a busz villámgyorsan Tbiliszibe „repít” minket. Szombat reggelre tehát összeállt 5 főt számláló kis csapatunk. Egy izgalmas taxizást és pár óra zötykölődést követően Kazbegiben találtuk magun

Liptói-havasok, magashegyi felkészülés, hegyi roller (?!) és egy kis halusky - mi kellhet még?  A Tátrát szeretjük, a Rohácsi tavak környékén még nem voltunk és egyébként is, készültünk a Kazbekre, ezért ideális választásnak tűnt ez a Wanderwelles túra  a maga 14 kilométerével és 1600 méter szintemelkedésével.  Ezért a látványért megéri felmenni Péntek délután neki is vágtunk a kiutazásnak, hogy szombaton időben megkezdhessük a túrát. Jó hangulatban ki is értünk Deménfalura, ahol szépen betöltöttünk egy-egy pizzával és Kofolával a helyi étteremben. Másnap korán reggeli és indulás a Zsári-völgyi (Ziarska dolina) parkolóba. Itt 885 méterről indul a sárga jelzés, ami egészen felvisz a 2184 méteres Baranecre. Az ösvény egy jó darabig a fenyvesben vezetett, ahonnan néha ki lehetett látni a völgybe, majd visszavitt az erdős részre. Szokásos forgatókönyv szerint szép lassan elértük a törpefenyők szintjét, ahonnan még jobban be lehet látni a környéket.  Tartottunk egy kis technikai pihenőt Hol