outofoffice

Egy tiszaújvárosi hétvégét mi mással lehetne megfejelni, ha nem egy bükki kirándulással? Olyan  ritkán járunk erre, hogy egyértelmű volt, hogy meglátogatjuk ezt a hegységet - gondolták hőseink, majd eszükbe jutott, hogy épp három hete jártak ugyanerre. A kérdés csak az volt, hogy milyen nehézségű túrát válasszunk. Csabi talált egy röpke 24 kilis köröcskét, amit fejben elég hamar elvetettem, hiszen a nyári forróság miatt az utóbbi időben nem mentünk ilyen hosszút. A következő versenyző egy 16 kilis, de 800 m emelkedést tartogató kirándulás lett volna, de ez gyakorlatilag 10 kilin keresztül emelkedett, amihez nem sok kedvem volt a 2 napos töltött káposzta zablás után. Így maradtunk a félmaraton hosszúságú, 600 m szintemelkedést tartogató körtúránál, ami több remek kilátóponttal kecsegtetett. Vasárnap nem keltünk ugyan hajnalok-hajnalán, de 3/4 8-kor már a kocsiban ültünk, felszerelkezve az Anya által készített szalámis szendvicsekkel, na meg az almákkal, amit a családom szedett sk. :) An

 A Pilisben már rengeteget túráztunk, de Dobogókő eddig mindig kimaradt. Nem véletlenül: sejtettük, hogy a kilátás szép lesz, de a várható embertömeg rendre eltántorított minket ennek a pontnak az érintésétől. Pilisszentkereszten a túra kiindulópontjától 100 méterre találtunk egy parkolóhelyet, hála Csabi előrelátó tervezésének. Ellenálltunk a Felső kocsma hívogató képének és neki is vágtunk az emelkedőnek a Piros jelzést követve. A Kiándulástippek által "méréskelten meredek" jelzővel ellátott út hamar átváltott murvás ösvénnyé.  A mérsékelt meredekségről annyit, hogy az első 2 km alatt kb. 200 métert emelkedtünk. Ez annyira nem tetszett sem a pénteki crossfit edzés óta lázas combizmaimnak, sem a szombati VIP mozizást kísérő zabálástól elnehezült testemnek. Mi lett volna, ha előző este még sörözünk is?  A túra 3,5. kilijénél el is értük a legmagasabb pontot, Dobogókőt. Itt óriási pozitívum volt a kávé és meleg túrós rétes (bár megjegyezném, hogy az ára nem a sarki pékségére h