Bükki barangolás Bél-kőre és vissza

Egy tiszaújvárosi hétvégét mi mással lehetne megfejelni, ha nem egy bükki kirándulással? Olyan  ritkán járunk erre, hogy egyértelmű volt, hogy meglátogatjuk ezt a hegységet - gondolták hőseink, majd eszükbe jutott, hogy épp három hete jártak ugyanerre.

A kérdés csak az volt, hogy milyen nehézségű túrát válasszunk. Csabi talált egy röpke 24 kilis köröcskét, amit fejben elég hamar elvetettem, hiszen a nyári forróság miatt az utóbbi időben nem mentünk ilyen hosszút. A következő versenyző egy 16 kilis, de 800 m emelkedést tartogató kirándulás lett volna, de ez gyakorlatilag 10 kilin keresztül emelkedett, amihez nem sok kedvem volt a 2 napos töltött káposzta zablás után. Így maradtunk a félmaraton hosszúságú, 600 m szintemelkedést tartogató körtúránál, ami több remek kilátóponttal kecsegtetett.

Vasárnap nem keltünk ugyan hajnalok-hajnalán, de 3/4 8-kor már a kocsiban ültünk, felszerelkezve az Anya által készített szalámis szendvicsekkel, na meg az almákkal, amit a családom szedett sk. :) Anya ajánlgatta, hogy vigyünk teát is, de visszautasítottam - később jöttem rá, hogy ez mekkora hiba volt. Bár légvonalban nem volt messze Olasz-kapu, a kiindulási pontunk, de a kanyargós útvonal miatt több, mint 2 órát utaztunk odáig. 

Szeptember elején még kinevettük azokat, akik autóval csapatták fel a Millenium-kilátóig, de most megértettük, hogy nekünk is így kell eljárnunk, hacsak nem akarjuk az egész napot felfelé baktatással tölteni. Így megfizettük az 1800 forintos napijegyet, és meg sem álltunk a fenti parkolóig. Ott rajtunk kívül még csak két autó állt, de a bringázáshoz készülődve az egyik sofőrje figyelmeztetett minket, hogy "itt biza sokan lesznek, szorosan parkoljunk le". Végül igaza lett-e, nem derült ki, mire visszaértünk 5,5 óra múlva, már biztosan mondhatom, nem volt tömeg.

A kocsiból kiszállva rögtön elkönyveltük, hogy komoly hibát vétettünk: belekényelmesedtünk az indián nyárba... már el is felejtettük, hogy milyen érzés 8 fokban nekiindulni. A póló, aláölti, pulcsi éppen, hogy elég volt, a kesztyű és a meleg sapka hiányát végig nyögtük. Ezért a túráért viszont megérte!

Olasz-kapu után Zsidó-réten, majd Keskeny-réten keresztül értük az az első kilátópontot: Három-kőről letekintve ismét megállapítottam, hogy a Bükk bizony lehetne közelebb. Szerintem Magyarország egyik legszebb panorámáját csodálhattuk meg nemcsak itt, hanem Tar-kőről, Vörös-kő-bércről és később Őr-kőről is. Ha Kék Túra teljesítőként jártok erre, akkor is szívből ajánlom, hogy térjetek le pár méternyit az útról, és pihenjetek meg ezeken a pontokon. Higgyétek el, megéri!

A csodás kilátáson kívül a túra több meglepetést is tartogat: ilyenek az ősszel kikericcsel teli rétek az erdő rejtekén, a vad, néhol kidőlt fákkal tarkított utak, a szikla alakzatok vagy éppen a kör legtávolabbi csúcsa, Bél-kő. Tudom, hogy egy tájsebről beszélünk, és az ember sajnálatos, kizsákmányoló tevékenysége vájta ezt az alakzatot a hegybe, de akkor is megbabonázva álltunk percekig, és csodáltuk a panorámát (azért csak percekig, mert a hideg szél végül megfutamított minket).

A túra második felében, a 17. km-től már kezdtünk elfáradni. Itt még volt két emelkedő, de a leküzdésük nem okozott komolyabb gondot, még el-elnehezülő lábbal sem. Olasz-kapunál találkoztunk egy családdal, akik nagy hévvel keresték a kilátót. Igyekeztünk útbaigazítani őket: ahogy lefelé menet elhaladtunk mellettük kocsival, inkább kevesebb, mint több siker koronázta a próbálkozásunkat. :D Tipp: ha ismeretlen terepre mentek egy konkrét úticélhoz, használjatok GPS-t! ;)

Ezt a kört ajánlom mindenkinek, akinek már van elég kondija legyűrni 21 km-t, de még nem áll készen komolyabb szintemelkedésekre. Vigyetek magatokkal elegendő folyadékot és táplálékot, mert vízvételi lehetőséget vagy turistaházat nem láttunk útközben. Szeptembertől kora tavaszig pedig sapka, csősál és kesztyű mindig legyen nálatok (plusz egy termosz, a meleg teának). 

Az útvonalat köszönjük a kirándulástippek.hu -nak.