Bejegyzések

Kirgiz kalandok, avagy miért került a fejetlen kecske az autógumiba?

Kép
Idén júliusban a grúziai túránk során már súroltuk Ázsia határát, de életemben először augusztusban tettem ki a lábam az öreg kontinensről. A Turkish Airlines gépe (Isztambulon keresztül) egészen Kirgizisztánig repített minket. Kirgizisztánig? Kérdezik, vagy csak gondolják sokan. De minek? Ha a képek nem győztek volna meg mindenkit arról, hogy mennyi felfedeznivaló van ebben az európaiak számára nagyrészt ismeretlen országban, jöjjön 8 ok, ami miatt egy másodpercig sem bántuk meg ezt a csodás utazást. Turizmus Vagyis inkább annak hiánya. Hivatalos adatokat nem kerestem, így nem tudom, hogy évente hányan látogatják meg ezt az országot, és hogy a COVID mennyire tett be neki. Azt viszont láttam és tapasztaltam, hogy a turizmus szele még nem söpört annyira végig rajta, mint az európai országokon. Persze ez pár év múlva szinte biztos, hogy megváltozik, de ebben a járványból még nem teljesen felgyógyult évben sehol nem volt tömeg, nyugodtan élvezhettük az utat. Emberek Kizárólag pozitív tapa

A Mókus őrs kalandjai - 1. rész

Kép
Ha grandiózus kezdést szeretnék ennek a bejegyzésnek adni, akkor úgy indítanám, hogy az egész Grúziában kezdődött... de tényleg így történt. Az ottani trekking túránk során szerencsére elég sok jó fej útitársunk volt, akik még jobban feldobták az egyébként is kalandos utat. A reptéri búcsúzáskor mondogattuk is, hogy jó lenne még találkozni és persze együtt túrázni.  Bő két hónappal később szerencsére ez össze is jött, irány a Magas-Tátra! Fő felbujtónk és szervezőnk Erika volt, aki már nagyon sokszor járt a környéken, így csak sorolta a lehetőségeket és hamar küldte is a hétvégényi programot. Orsinak és Tamásnak is jó volt a kitűzött időpont, így pikk-pakk azon kaptuk magunkat, hogy hoppá gyorsan még Eurót kell váltanunk és meg kell csinálnunk a szlovákiai regisztrációt. Nagyon vártuk a kirándulást és az újbóli találkozást, de szokás szerint az indulást megelőző napokban rengeteg melója volt mindkettőnknek, így kb. csütörtökön rutinból vásároltunk némi kaját és dobáltuk be a cuccainkat

Négy nap a Kaukázusban

Kép
 Úgy vagyok az életre szóló kalandokkal, hogy szívem szerint megosztanám mindenkivel. Aztán amint jön a kérdés, hogy „Na, milyen volt Grúzia?”, csak annyi csúszik ki a számon (rendkívül ütős kezdőmondatként), hogy „Csodálatosan szép!”. Ami persze közel sem fedi a valóságot. Igaz, szép volt, de ez a két szó messze nem közelíti meg azt az élményt, amit 4 nap vándorlás adott a Kaukázus mélyén. Húztam, halasztottam ezt a cikket, amíg lehetett, vártam, hátha leülepszik, szedegettem össze a gondolatokat a fejemben, aztán rájöttem, hogy áh! Úgysem tudom tökéletesen átadni. Szóval jöjjön egy kis visszatekintő az eddigi legnehezebb, de egyben legnagyobb kalandunkról. Mit tudunk erről országról? Nem sokat, igaz? A térképen még csak-csak belövi az ember, és bár az utóbbi években mintha egyre többször dobná fel az internet, mint lehetséges úti célt, még mindig nem egy Horvátország. Grúzia, amely az egykori Szovjetunió egyik utódállama, Európához tartozik, de nem tagja az Európai Uniónak. Területe

Új kaland: via ferrata Cseszneken és Tatabányán

Kép
Továbbra is imádjuk a túrázást, Magyarország tájai még mindig tartogatnak meglepetéseket. Azonban néha nem árt feldobni a megszokott rutint egy-egy új forrásból származó adrenalin fröccsel. Plusz, nem árt egy kis szocializáció sem, pláne a COVID fogságában eltöltött 1-1.5 év után. Így esett, hogy hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztunk a WanderWell kezdő via ferrata csoportjához.  A via ferrata mindkettőnk számára teljesen új kihívást jelentett. Kicsit be is voltam gazolva...Ha Tatabányán a Ranzinger-kilátó felétől visszafordultam, akkor mi a francot fogok csinálni egy drótkötélen lógva? Dehát, úgy szép az élet, ha zajlik. A két napos kirándulás több helyszínt tartogatott: első nap Csesznek vasalt útjain bemelegítés, aztán a tanultak kamatoztatása Tatabánya pályáin. A kettő közt pedig a szokásos jó hangulatú sörözés és ismerkedés. Ha nap közben meg is szenvedünk az új sporttal, az esti sörözés biztos pontot jelentett. Csesznek környékén már többször megfordultunk, láttuk is a mászóka

Pünkösdi hosszú hétvége a Bükkben

Kép
Nyolc hónap! 8! Ennyi telt el, mióta utoljára a valahol vendégéjszakát tölthettünk el (leszámítva a családi látogatásokat). A Pilis, a Börzsöny, és a többi, egy nap alatt megjárható középhegységünk is csodás, de annyira vágytunk már rá, hogy kiszakadjunk a saját környezetünkből pár óránál hosszabb időre! A Magyar Posta minden próbálkozása ellenére a kártyánk "időben" megérkezett, mehetett is a foglalás a pünkösdi hosszú hétvégére. Ott hagytuk abba, ahol szeptemberben befejeztük: a Bükkben. A szálláson nem kellett sokat gondolkodnunk: a noszvaji Emese Vendégházba már tavaly őszre is volt foglalásunk, de akkor sajnos nem jött össze az utazás. Szerencsére volt szabad hely, így indulhatott a buli, tervezhettük a programokat. Esős időt jósoltak (ez most be is jött), de kit érdekelt?! Végre mehettünk! 1. nap: A Török úton a Bükk déli kapujához - 12.8 km Őszinte leszek, az utóbbi hetekben nagyon elfáradtunk mindketten a munkahelyünkön, így nem terveztünk maratoni távokat erre a hétv