Lisszabon - az ellentétek fővárosa

Portugália már régóta bakancslistás volt nálunk, ezért nagyon örültünk annak, hogy rátaláltunk a "Halászok útja" nevű trekking útvonalra. A lelkesedésünk akkora volt, hogy kb. fél nap alatt összeállt a túraprogram és már foglaltuk is a jegyeket és a szállásokat. 

Először a többnapos trekkinget  terveztük meg, utána jött a kétnapos lisszaboni tartózkodásunk körvonalazása. Hááát, azt hittük, hogy ez egyszerűbb lesz. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a Lisszabonnal kapcsolatos magyar és angol nyelvű blogbejegyzések jó része használhatatlan, mivel csak minimális érdemi információkat tartalmaznak és gyakran (egymásnak vagy éppen saját maguknak) mondanak ellent. A "Belém-torony környékén", "a villamosvonal mentén" és a "próbáld ki a finom sütit a pékségekben" tippekkel nem voltunk kifejezetten előrébb. Ja igen, Sintra pedig nem egészen Lisszabon része...

A kültéri falicsempék tényleg szépek és egyediek, szinte mindenhol megtalálhatóak

A kevés dolog, amiben nagyjából mégis egyeztek a leírások:

- alapvetően szép város (lenne, de sok helyen "leharcolt")

- dimbes-dombos,

- sok turista van.

 

Több beszámolóban lehetett olvasni, hogy Budapesttel azonos árszínvonalú helyről van szó. Ez sajnos nem igaz, mert a boltok, az éttermek, a közlekedés és persze a szállások is drágábbak.

Na, de kezdjük az elejéről! Van néhány dolog, amivel kapcsolatban mindig szeretünk bitztosra menni. Ilyen pl. a reptérre (vagy reptérről) történő utazás gördülékenysége vagy a szállások kiválasztása. Ezekkel általában nem szokott gond lenni, de Lisszabonban ezek kicsit borultak. Mivel az esti órákban szállt le a gépünk, foglaltunk előre egy taxit, ahogy ezt már máskor is tettük. Ezt a bookingon keresztül kedvezményesen el lehet intézni, a landolás után 45 percet vár rád a taxi, még késés esetén is. Hát, itt jött az első pofon, késett a gépünk, de a meeting point-nál nyoma sem volt a sofőrnek, de legalább a telefont sem vette fel. Az SMS-re rövid időn belül válaszolt, hogy mi nem voltunk sehol, ezért ő felvett valaki mást, akit éppen most is fuvaroz, ezért ma este nem tud a szolgálatunkra lenni, kéri szíves elnézésünket. Udvarias, de vezetés közben perfekt angolsággal megfogalmazott, elütésektől mentes, fél A4-es oldalnyi szöveg azért már egy kicsit gyanús. Oké, nem gond, akkor hívjuk a taxitársaságot, akin keresztül az autó jött volna! 4 hívás után feladtuk, mert némi zenélés után mindig megszakadt a vonal. Aztán egy kis Google keresés után kiderült az oka: a "szolgáltató" 19 óráig van nyitva. Ez logikus egy taxitársaságnál, nem? 19:00 és 09:00 között senkinek sem kell taxi egy ekkora városban és a mellette lévő nemzetközi reptéren... (Később a booking a híváslista alapján visszautalta a pénzt, amit ezúton is köszönünk nekik!) 

Jött a C terv: a tömegközlekedés. Mákunk volt, mert volt egy metróállomás 400 méterre a szállásunktól, így csak jegyet kellett venni és felpréselődni a metróra. Gyors tipp: az első jegy vásárlásánál kérjük meg az egyenruhás személyzetet, hogy segítsenek. Ha nem akarunk egyfolytában tömegközlekedni, akkor a single ticket-tel talán érdemesebb próbálkozni, mert "zapping" esetén mindig marad valamennyi pénz a jegyen, amit nem tudunk felhasználni. A jegy újratölthető és van egy alapára, szóval vigyázzunk rá!

 

Ja igen, Lisszabonban este már late night check-in díjat kell fizetni (20€). Nyugi, számlát nem fogsz róla kapni, de legalább már előre szólnak, hogy az is lesz. Ez így oké, nem? 

Két szálláson voltunk és mind a kettőben közös volt, hogy foglaláskor a szállásadó részéről valaki folyékonyan nyomta az angolt, folyamatosan írogattak, hogy mikor érünk oda, de a helyszínen valahogy angolul senki se tudott, de a legrosszabb, hogy egyáltalán nem is törekedtek rá. Komolyan a kommunikáció Kazbegiben a nyugdíjas grúz szállásadókkal könnyebben ment! Kb. 5 szót tudtak angolul, de ott valahogy mégis mindent meg lehetett dumálni 3 perc alatt (eskü: mikor legyen a vacsora, a reggeli, egy nappal előbb érünk vissza, kéne egy terepjáró vagy egy tranzit vissza Tbiliszibe. Minden pontosan ment!) Itt? Hát... Első szállásunkon csak a takarítónővel találkoztunk, aki egy fordító appon keresztül beszélt velünk. Vicces volt pár percig, utána inkább fárasztó. Az utolsó nap kitalálta, hogy szédül (ez jött ki angolul...) szóval menjünk el fél órával korábban, mint ahogy a foglalási visszaigazolásban van. Korrekt, nem? 

A  második helyen se tudtak angolul, de legalább egyszer sem voltak kedvesek. Itt is volt előzetes egyeztetés a pontos várható érkezésünk időpontjáról, mert várni fognak. Ezért kár volt, mert senki se volt ott... Megjött egy idős asszonyság, aki legalább még a fordítót se bírta használni. Kb. 5 perc volt mire bepötyögte, hogy hány € lenne az idegenforgalmi adó. Voltak még bajok, a lépcsőház állapotával és szagával, a fürdőszoba tisztaságával, a penésszel, a szoba és az ágy méretével, vagy akár a hang- és fényszigetelés teljes hiányával. Nepálban 4800 méteren egy OSB lapokból épített szálláson jobban aludtunk, mint itt... Nem lehet mindig nyerni, sőt ennél még rosszabb is lehetett volna: a foglaláskor láttunk olyan szobát is, aminél a privát fürdő azt jelentette, hogy az ágytól 30 centire egy WC csésze is van. Fal, üveglap, függöny vagy bármi térelválasztó nélkül. Szóval általános jótanácsként: 3x is nézzétek meg, hogy hova foglaltok itt! A többi portugál városban szerencsére ezek ellenkezőjét tapasztaltuk, de erről majd egy másik bejegyzésben írunk.

Na, de vissza a városhoz:

Utcakép: a város önmagában gyönyörű lenne, de mindig van valami, ami elrontja. Az épületek általában szépek lennének, de nagyon elhanyagoltak. Sajnos a tisztaságot se nagyon lehet erényként felhozni. Második szállásunk utcája a belvárosban volt, két utcányira a metróról, de vállmagasságig állt a szemét több helyen. Ami még árnyalja a dolgot, hogy elég sok helyen hajléktalanok sátraznak a házak tövében, a nagyobb utcákon is. 

A várost biztonságosnak írják, de azért konkrét keresés nélkül is kiad a Google olyan thread-eket, hogy mely metróállomások környékét kerüld el sötétedés után. (Szó szerint idézve: "ezeken a területeken az elmúlt években némi dzsentrifikáció volt tapasztalható". Magyarul fogalmazva: fényes nappal is 1-1 belvárosi metróállomás melletti utcákon, tereken olyan csoportokkal is fogsz találkozni, akiket minél gyorsabban el akarsz kerülni. Egy másik thread-ből idézve: "a legrosszabb részek messze, a város északnyugati részén találhatóak, ahová egyetlen turistának sem kell elmennie". Ezekre szokták mondani, hogy értsd jól!)

Bő két napot töltöttünk itt, így nem jelentenénk ki, hogy a város szakértői lettünk, de amit tanácsolunk:

Mindennek kétszer ellenőrizzük a nyitvatartását. (Erről rengeteg sztorink lett két nap alatt. Múzeum, étterem, bár, templom - teljesen mindegy. A lényeg röviden, hogy sok helyen nem törték magukat a vendégekért. Volt ahol szó szerint csak röhögött a pincér egy idősebb úr kérdésén, hogy nyitva vannak-e? A Google kb. 40-50%-os valószínűséggel találta el, hogy éppen nyitva van-e valami. Több olyan hely is volt, ami a kereső szerint nyitva volt, de láthatólag hónapok óta be volt zárva...)

Tervezzük meg a napi programot és legyen B tervünk is 

Ne szálljunk fel a 28-as villamosra. Ez kb. 45-90 perces sorban állás egy túlzsúfolt járatra. A többi villamos is (kivéve a 15E) kb. pont ugyan így néznek ki... 

A legendás 28-asra váró sor harmada! A nagyja nincs a fotón...

Menet közben jobb lefotózni. Triviális, hogy ne ütessük el magunkat vele

Vannak érdekesebbek is - a vadrács reméljük nem a turisták miatt kell :-)

Keljünk fel korán! Ez is egy elcsépelt tanács, de itt még a 9 óra is koránnak számít. Nincs meleg, nincs tömeg. sőt kb. kihalt a város.

9:45... 

Vigyünk magunkkal innivalót, mert nagyon meleg lesz és gyakran meredeken kell felfelé kaptatni. 

Merjünk néha kicsit másfelé menni mint a tömeg

Ha van árnyék, használjuk ki

Kilátópontok: ezekről általában ingyen be lehet látni a várost. Szerencsére sok van belőlük, így ha valamelyiknél túl nagy a tömeg, akkor pár percen belül egy másiknál lehetünk (ott is sokan lesznek, de talán kevesebben). A térképen a "Miradouro" szót keressük és nyert ügyünk van (pl. São Pedro de Alcântara, Miradouro de Santa Caterina, Miradouro de Sanza Luzia vagy éppen a Miradouro das Portas do Sol stb.)

Belém-torony: ő messzebb található a legtöbb látványosságtól. A 15E villamossal lehet a leginkább megközelíteni. Ez egy modernebb, nagyobb villamos, nem olyan pici és zsúfolt mint a többi. 

Nehéz lesz olyan szögből fotózni, amin nincsenek emberek, mert még a vízben is fürdenek :-)

Parkok: ebből szerencsére egész jók is vannak. A Jardim Amália Rodrigues vagy a mellette lévő Parque Eduardo VII bármelyik napszakban jó választás lehet. Előbbinél van egy jó kis kiülős hely, egy mesterséges tó mellett. Utóbbiról pedig belátni az óvárost és az óceánt. Itt reggelizni és nézni az fél 9-kor még ébredező várost egész jó élmény. 

Ez már nem a reggelink

Összefoglalva: ha készülve a tömegre és a melegre, jól megtervezzük itt napjainkat, egy egész jó kis utat össze lehet hozni, de mindig legyen egy B terv! :-)

A tömeg fent van, lent senki

A 9:40 az még reggel?

Ha több fotót is szeretnétek látni, kövessétek Insta oldalunkat!