outofoffice

Már egészen hozzászoktunk, hogy ha a Tátra felé vesszük az irányt, akkor az általában valamilyen (ugyan meseszép, de) megerőltető programot jelent. A Maga-Tátrában kezdtünk el ismerkedni a magashegyi túrázással, itt kerültünk először 2000 méter fölé is. Szeptemberben volt az első olyan hétvégénk, amikor nem valamilyen csúcs meghódítása vonzott minket Szlovákia északi részére, hanem egy kellemesen eltöltött, mégis izgalmakkal teli hétvége ígérete.  Kivételesen nem a megszokott irodával, vagy a kialakult baráti társasággal utaztunk el, hanem Csabi anyukájával, és egy kisebb csoporttal kiegészülve. A cél nem más volt, mint a Bélai Cseppkőbarlang (Belianska jaskyna), és a Bachledkai Lombkorona tanösvény. Így gyakorlatilag egy nap alatt megjátuk a föld mélyét, és a fák fölötti régiót is.  A kifelé vezető út eseménytelenül telt el. A hajnali indulás miatt már kora délelőtt kikászálódtunk a kisbuszunkból, hogy egy rövid séta után megérkezzünk a barlang 885 méteres magasságban kezdődő bejáratá

Idén júliusban a grúziai túránk során már súroltuk Ázsia határát, de életemben először augusztusban tettem ki a lábam az öreg kontinensről. A Turkish Airlines gépe (Isztambulon keresztül) egészen Kirgizisztánig repített minket. Kirgizisztánig? Kérdezik, vagy csak gondolják sokan. De minek? Ha a képek nem győztek volna meg mindenkit arról, hogy mennyi felfedeznivaló van ebben az európaiak számára nagyrészt ismeretlen országban, jöjjön 8 ok, ami miatt egy másodpercig sem bántuk meg ezt a csodás utazást. Turizmus Vagyis inkább annak hiánya. Hivatalos adatokat nem kerestem, így nem tudom, hogy évente hányan látogatják meg ezt az országot, és hogy a COVID mennyire tett be neki. Azt viszont láttam és tapasztaltam, hogy a turizmus szele még nem söpört annyira végig rajta, mint az európai országokon. Persze ez pár év múlva szinte biztos, hogy megváltozik, de ebben a járványból még nem teljesen felgyógyult évben sehol nem volt tömeg, nyugodtan élvezhettük az utat. Emberek Kizárólag pozitív tapa

Ha grandiózus kezdést szeretnék ennek a bejegyzésnek adni, akkor úgy indítanám, hogy az egész Grúziában kezdődött... de tényleg így történt. Az ottani trekking túránk során szerencsére elég sok jó fej útitársunk volt, akik még jobban feldobták az egyébként is kalandos utat. A reptéri búcsúzáskor mondogattuk is, hogy jó lenne még találkozni és persze együtt túrázni.  Bő két hónappal később szerencsére ez össze is jött, irány a Magas-Tátra! Fő felbujtónk és szervezőnk Erika volt, aki már nagyon sokszor járt a környéken, így csak sorolta a lehetőségeket és hamar küldte is a hétvégényi programot. Orsinak és Tamásnak is jó volt a kitűzött időpont, így pikk-pakk azon kaptuk magunkat, hogy hoppá gyorsan még Eurót kell váltanunk és meg kell csinálnunk a szlovákiai regisztrációt. Nagyon vártuk a kirándulást és az újbóli találkozást, de szokás szerint az indulást megelőző napokban rengeteg melója volt mindkettőnknek, így kb. csütörtökön rutinból vásároltunk némi kaját és dobáltuk be a cuccainkat