outofoffice

November utolsó hétvégéje, mivel zárjuk az őszi szezont? Vajon megint ködben kell majd túráznunk vagy lesz kilátás? Menjünk biztosra, hagyjuk a csodás panorámát kínáló utakat, csináljuk meg a hajlított nyolcast a Bakonyban (21 km)? Szegény, olyan régóta talonban van már! Igen ám, de ember tervez crossfit végez....akarom mondani az izomláz nagy úr. Elkövettük azt a hihetetlenül nagy hibát, hogy a kis online „crossfit versenyünk” combgyilkos feladatsorát a túra előtti napon csináltuk meg. 384 ismétlésnyi guggolás, kitörés és ugrálás időre. Hát lehet ránk haragudni, hogy egy rövidebb kirándulás mellett döntöttünk? :) Na, akkor újratervezés! Mik a szempontok? Ne legyen túl messze, mert még a kuplungozás is fáj, legyen benne valami újdonság, legyen szép, de ne legyen túl sok szintemelkedés! Alkalmazások pörgetése, „ez tetszik?”, „na és ez?” – végül meglett a győztes: legyen egy rövid körtúra a Pilisben. Az egri vár másolatát ugyan láttuk már, de a Kevélyeken még nem jártunk. Ráadásul napos

Mondhatni igen ritkán szoktunk a Budai-hegyekben kirándulni. Nem azért, mert csúnyábbnak tartanánk más helyeknél, hanem szimplán azért, mert hétvégenként annyi ember fordul meg a környéken, hogy az számunkra élvezhetetlenné teszi már a kirándulást. A pénteki szabadnappal eljött a mi időnk és ki is néztünk egy kilátókkal teli túrát . Az útvonal eredetileg a Libegő alsó állomásától indulna, de a vírushelyzet miatti ingyenes parkolás miatt, inkább a Szépjuhászné állomást választottuk kezdőpontként. Jó ötlet volt, mivel itt még volt szabad parkolóhely. Később lesétáltunk a Zugligeti úthoz, ahol bizony egy darab üres hely sem volt, sőt a Csiga útnál útépítés zajlott és még gyalog sem lehetett elmenni.  Már nevettünk magunkon, amikor a kilátópontokban bővelkedő túránk első méterein láttuk, hogy az elmúlt hetekhez hasonlóan baromi nagy köd van. De úgy határoztunk, hogy mindegy, induljunk el. Jól döntöttünk! Az S jelzésen felsétáltunk a Nagy-Hárs-Hegyen lévő Kaán Károly-kilátóhoz, de sok remén

Az ember tudatába gyermekkora óta beépül az a gondolat, hogy az erdőknek van valamiféle misztikus hangulata, olyan ereje, amit a hétköznapokban, a betonkockákba zárva nem tapasztalhatunk meg. Gondoljunk csak bele, mennyi mesében szerepel a négyszögletű kerek erdő, vagy egyéb, mitikus helyek. Talán ezért is szúrt szemet rögtön ez a névadás: túra a Kámor elvarázsolt erdejében. Ha az elvarázsolt erdő nem lenne elég, még ott a Kámor is, mintha egy nagy varázsló lakna a fák mélyén. Ha úgy vesszük ez igaz is: a Kámor nem más, mint a Börzsöny egyik, 662 méter magas csúcsa, amit végre mi is meglátogathattunk. Nagyon vártuk már ezt a kirándulást: nemcsak azért, mert az egyre rövidülő, szürke, este 8 után bezártsággal teli napokat egyre nehezebben viseljük. Várakozásunkat az is fokozta, hogy végre napos időt jósoltak hétvégére (ez végül az országnak csak egyes részein valósult meg). Az utóbbi hetekben sem ültünk a négy fal között: meglátogattuk a Mátrát, majd Esztergom Vaskapu-hegyét, de mindkét

Erre az emléktúrára tavaly az elnevezése miatt figyeltünk fel. Be is neveztünk az akkori 12 km-es távra, amit egy eltévedés miatt kb. 15 km-re kerekítettünk fel :-). Igazság szerint nagyon bejött nekünk: a szervezés, az Áprily idézetek, a sportszelet menet közben, így idén sem volt kérdés, hogy mit csinálunk ezen a hétvégén, csak most a 26 km-es távot választottuk.  Az előzetes itiner alapján rájöttünk, hogy az útvonal nagy része ismerős a számunkra, ezért nagyjából előre megtervezhettük az átlagtempónkat, hogy szépen beérjünk szintidőn belül. Reggel 6-ra állítottuk az ébresztőt, hogy 8-ra kiérjünk Visegrádra. Idén a Sportcentrumtól indult a túra, így reménykedtem benne, hogy egyszerűbb lesz parkolóhelyet találni. Hát, nem volt az, mivel egy igen népszerű túráról van szó :-)  Beöltözés és a regisztráció után útnak is indultunk az első ellenőrzőpont felé, ami nem más mint a visegrádi temetőben lévő Áprily sír. Szerencsénk volt, gyakorlatilag 4-5 percig nem jöttek mások ide, így teljes n

 Egész sokáig vártunk vele, hogy belevessük magunkat a Bakony rengetegébe, pedig ez a túra már első pillanatra megfogott bennünket: ki hibázatatna érte, ha látott akár csak egyetlen képet is az Úrkúti-őskarsztról? Oké, nincs Grand Canyonunk, nincs Szlovák Paradicsomunk, de van helyette sok szép szurdokunk és más természeti csodáink. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a szépséges természeti képződmény csak a túránk második felében, valahol 14 kilométer környékén kápráztatott el bennünket. Az útvonalat a már megszokott Természetjáró appon találtuk, egy "hibája" volt számunkra, nem körtúra. Viszont szuperül körtúrává alakítható, hiszen a kezdő és a végpontot egy egyszerű aszfalt út köti össze. Annyi, hogy ezzel a 18.8 km-es kirándulás 20.8 km-ré növekedett. Szint viszont nem sok volt benne, össz-vissz 450 m, így inkább a hossza miatt jelentett kihívást. Hiába keltünk aránylag korán, a túrát csak 10 körül kezdtük meg, hiszen majd' 2 órát kocsikáztunk az indulási pontk