Áprily Lajos emléktúra - 26 km (Visegrád)
Erre az emléktúrára tavaly az elnevezése miatt figyeltünk fel. Be is neveztünk az akkori 12 km-es távra, amit egy eltévedés miatt kb. 15 km-re kerekítettünk fel :-). Igazság szerint nagyon bejött nekünk: a szervezés, az Áprily idézetek, a sportszelet menet közben, így idén sem volt kérdés, hogy mit csinálunk ezen a hétvégén, csak most a 26 km-es távot választottuk.
Az előzetes itiner alapján rájöttünk, hogy az útvonal nagy része ismerős a számunkra, ezért nagyjából előre megtervezhettük az átlagtempónkat, hogy szépen beérjünk szintidőn belül. Reggel 6-ra állítottuk az ébresztőt, hogy 8-ra kiérjünk Visegrádra. Idén a Sportcentrumtól indult a túra, így reménykedtem benne, hogy egyszerűbb lesz parkolóhelyet találni. Hát, nem volt az, mivel egy igen népszerű túráról van szó :-)
Beöltözés és a regisztráció után útnak is indultunk az első ellenőrzőpont felé, ami nem más mint a visegrádi temetőben lévő Áprily sír. Szerencsénk volt, gyakorlatilag 4-5 percig nem jöttek mások ide, így teljes nyugalomban tudtunk egy kicsit elidőzni itt.
Az elmúlt hét esőzései után elég nagy sarat fogtunk ki, de végre legalább szép napos időnk volt.
Egy meredekebb emelkedő és egy rövid kitérő után a K háromszög jelzésen ki is jutottunk egy másik kedves kilátónkhoz, Borjúfőre a Wass Albert emlékműhöz. Ide is érdemes mindenféleképpen kijönni, a kilátás kárpótol minden megtett méterért :-)
A harmadik ellenőrzőpontunk 15,9 km-nél volt Pilisszentlászlón a sportpálya öltözőjében. Igaz, hogy már megettük a csomagolt szendvicseinket, de a klasszikus lilahagymás zsíros kenyeret nem hagyhattuk ki (köszönjük!). Rövid pihenő után folytattuk is utunkat, ami a következő pár km-en igen zsúfolttá vált. A falu szélétől már rengeteg ember tartott a Spartacus ösvény felé. Egy kisebb részük a túra résztvevője volt, nagyobb részüket a szép idő csábította ki, de hallgatva a párbeszédeiket, a sárra egyáltalán nem számítottak. Itt szó szerint begyújtottuk a rakétákat, hogy átverekedjük magunkat a tömegen. Sajnos nagyon sokszor meg kellett kérnünk másokat, hogy vegyék észre, mások is vannak rajtuk kívül az úton.
Sokan nem hiszik el, hogy ez egy aránylag veszélyes szakasz is tud lenni és a Converse cipő nem mindig kompatibilis ezzel a tereppel. A Jenő-kunyhónál lévő ellenőrzőpontnál kérdezték is, hogy nem láttunk-e sérült embert, mert valaki elesett a környéken. Pár száz méterrel feljebb pont előttünk ült fenékre valaki. Ez után nem sokkal, a legkeskenyebb/legmeredekebb részek egyikén egy 20-25 fős társaság állt libasorban egy helyben. Egyikük elesett, valószínűleg vártak a segítségre. Hát, elég kalandosan, a kiálló gyökerekbe és ágakba kapaszkodva tudtuk őket csak megkerülni. A fülhallgatóval max. hangerőn zenét hallgató fiatalembert az ösvényen már félve merem megemlíteni :D. A sárdagasztás és a kerülgetés még a Z és Z+ elágazásig folytatódott. Utána felfelé a Z jelzésen már ismét kevesen voltak.
Az 5. ellenőrzőpontnál Bánya-tetőnél még felkapaszkodtunk a kilátóra, de sajnos a fák miatt nem nagyon tudtunk jó képeket készíteni a várról. Őszintén szólva itt már kicsit fáradtak voltunk és itt-ott a lábunk is fájt. Az utolsó 2,5 km után beértünk a célba, ahol az emléklap és a kitűző mellett a szervezőktől kaptunk pár kedves szót és ismét volt paprikás krumpli (és csalamádé). Nagy piros pont!!!
Egy biztos: a képzeletbeli naptárunkba a jövő évi emléktúrát már be is véstük! Ami kérdéses, hogy sikerül-e szintet lépnünk és a 45 km-es távot megcélozni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése