A Pilis déli oldalának büszke őrzői: körtúra a Kevélyeken

November utolsó hétvégéje, mivel zárjuk az őszi szezont? Vajon megint ködben kell majd túráznunk vagy lesz kilátás? Menjünk biztosra, hagyjuk a csodás panorámát kínáló utakat, csináljuk meg a hajlított nyolcast a Bakonyban (21 km)? Szegény, olyan régóta talonban van már! Igen ám, de ember tervez crossfit végez....akarom mondani az izomláz nagy úr. Elkövettük azt a hihetetlenül nagy hibát, hogy a kis online „crossfit versenyünk” combgyilkos feladatsorát a túra előtti napon csináltuk meg. 384 ismétlésnyi guggolás, kitörés és ugrálás időre. Hát lehet ránk haragudni, hogy egy rövidebb kirándulás mellett döntöttünk? :)

Na, akkor újratervezés! Mik a szempontok? Ne legyen túl messze, mert még a kuplungozás is fáj, legyen benne valami újdonság, legyen szép, de ne legyen túl sok szintemelkedés! Alkalmazások pörgetése, „ez tetszik?”, „na és ez?” – végül meglett a győztes: legyen egy rövid körtúra a Pilisben. Az egri vár másolatát ugyan láttuk már, de a Kevélyeken még nem jártunk. Ráadásul napos időt jósoltak, így talán még a panorámában is gyönyörködhetünk!

Nem keltünk túl korán, kutya fáradtak voltunk mindketten. Szerencsére Pilisborosjenőn könnyedén találtunk parkolóhelyet és indulhatott az emelkedés első pontunkhoz, az Ezüst-Kevélyre (415 m). Az enyhe emelkedő ellenére olyan robotos mozgással kaptattunk felfelé, hogy a szembejövő kirándulók joggal hihették, hogy a Star Wars forgatásról odatévedt C3PO-val és R2D2-val van dolguk. A házak közül viszonylag gyorsan kiértünk, az erdőben félcső-szerű köves utak és ösvények váltogatták egymást. Kicsit Budaörsre, a Kopárok környezetére hajazott a hangulat. 

A legkisebb csúcsunkra kiérve szép volt ugyan a kilátás, de a későbbi pontokkal nem összehasonlítható. A növényzet viszonylag magas, ezzel is blokkolva a látóhatárt. Mégis javaslom, hogy tegyétek meg ezt a kis kitérőt, hiszen a táj mellett az érdekes szikla formációkra is érdemes vetni egy pillantást. Ha szerencsétek van, akkor olyan cuki kutyusokkal is találkozhattok, mint mi. :) Ezekből egyébként az túra egészén jutott bőven, hiszen ezt a napsütéses őszi napot rengetegen töltötték a természetben (jó, bevallom, zavaróan sokan :D).

A kitérő után a Kevély-nyeregbe visszatérve a P jelzésen folytattuk utunkat a következő csúcs, a Nagy-Kevély (534 m) felé. Ahogy emelkedtünk, a fák és bokrok egyre fehérebbé váltak, tanújelét adva, hogy napsütés ide vagy oda, a tél már az ajtón kopogtat. A fagyott ágak a meleg hatására olvadásnak indultak, így a nyakunkba huppanó jégdarabok fontos szerepet játszottak tompaságunk leküzdésében. A csúcs felé menet a talaj ismét egyre sziklásabbá vált – a panoráma pedig kinyílt!

Csodaszép! Ha rövidebb túrát szeretnétek, szuper kilátással, akkor érdemes felkapaszkodni a Nagy-Kevélyre! Örültünk, hogy időben érkeztünk fel: a növényzet az olvadás hatására már rohamléptekben dobta le a jégcsipkét, szerintem ha fél órával később érünk fel, akkor ebből semmit nem érzékeltünk volna. Itt hosszabban megpihentünk, lőttünk jó pár képet, legurítottunk egy kupica forró teát, és élveztük a látványt. Az idilli hangulatot csak az egyre több látogató zsivaja törte meg, de hát ki tudná kárhoztatni őket, hogy a természetbe vágytak egy ilyen napon?

A szusszanás után újra nyakunkba vettük a félig fagyott erdőt, és egy meredek leejtő után (ami a combunknak jobban fájt, mint az emelkedő), nekivágtunk a hétvégénk utolsó csúcsának, a Kis-Kevélynek (461 m). Ezt a K háromszöggel jelölt kitérőt szintén javaslom megtenni, hiszen a Kis-Kevélyről a Nagyhoz hasonló, ha nem még szebb kilátás nyílik Pilis-tető, Dobogó-kő, és vissza, a Nagy-Kevély felé. Ráadásul sokkal nagyobb a csend is.

A K háromszögön visszatérve induljatok lefelé a Kéktúra jelzésen, hacsak nem akartok még egy kört csapni :). Ezt a jelzést kell követni egész sokáig lefelé, hogy aztán a K bicikliút turistajelzés elvezessen minket az egri vár másolatáig. Itt forgatták az Egri Csillagokban látható csatajelenetet, mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást. Igazából többet is, de minket elüldözött az embertömeg (plusz korábban jártunk már itt nyugodtabb körülmények között). Ettől a látványosságtól elszakadva, az Országos Kéktúra jelzését követve, még egy érdekesség mellett elhaladtunk Pilisborosjenőre visszafelé menet. Ez nem más, mint a Teve-szikla nevű képződmény. Én ugyan nem tudtam kivenni a sivatagok hajójának alakját, de impozáns látványt nyújt, az biztos!

A falu felé még útba esik egy Kálvária, mi erre már nem tértünk ki. Szép élményekkel, rengeteg aranyos kutya képével, napsütéssel feltöltekezve, de nagyon elcsigázottan értünk vissza a kocsihoz, és indultunk haza egy jó lóbalzsamos combmasszázsra.

Ha tovább kalandoznátok velünk, látogassatok el Insta oldalunkra!