Ecc, pecc... Baranec

Liptói-havasok, magashegyi felkészülés, hegyi roller (?!) és egy kis halusky - mi kellhet még? 

A Tátrát szeretjük, a Rohácsi tavak környékén még nem voltunk és egyébként is, készültünk a Kazbekre, ezért ideális választásnak tűnt ez a Wanderwelles túra a maga 14 kilométerével és 1600 méter szintemelkedésével. 

Ezért a látványért megéri felmenni

Péntek délután neki is vágtunk a kiutazásnak, hogy szombaton időben megkezdhessük a túrát. Jó hangulatban ki is értünk Deménfalura, ahol szépen betöltöttünk egy-egy pizzával és Kofolával a helyi étteremben. Másnap korán reggeli és indulás a Zsári-völgyi (Ziarska dolina) parkolóba. Itt 885 méterről indul a sárga jelzés, ami egészen felvisz a 2184 méteres Baranecre. Az ösvény egy jó darabig a fenyvesben vezetett, ahonnan néha ki lehetett látni a völgybe, majd visszavitt az erdős részre. Szokásos forgatókönyv szerint szép lassan elértük a törpefenyők szintjét, ahonnan még jobban be lehet látni a környéket. 

Tartottunk egy kis technikai pihenőt Holý vrch-nél (1715 m), majd folytattuk felfelé a túrát. Egész jó tempóban mentünk, de a bokasérülésem miatt fogalmam sem volt, hogy hogy állok a kardióval, ezért az utolsó szakaszt jól megnyomtuk Beával. A jó hír az volt, hogy egész jól ment mindkettőnknek a felfelé menet. A rosszabb az, hogy az aznapi szeles időjárás miatt egyetlen sportmelltartós kép sem készült a Barenecen, amit fel lehetett volna tölteni a slovakwildgirls oldalára... magyarul baromi erős és hideg szél volt. Mi meg ketten ott álltunk a csúcson leizzadva, mivel a sprintünk miatt a többiek egy kicsit lemaradtak. A 40 centis bivakolóknak épített kőrakás sem védett sokat, de legalább tudtunk pár vicces fotót lőni, nem mellesleg a kilátás is pazar volt fentről.

Mosolyogj, vidáman fagyunk meg

Itt már én is fáztam

Van aki nem izzadt meg felfelé ☺

Innen lefelé a Smrek (2074 m) és a Ziarske Sedlo (1917 m) következtek majd a piros jelzésre váltva újra 2000 fölé mentünk, méghozzá a Placlivo-ra (2125 m). Ezen a csúcson van egy jópofa fém tányér, ami mutatja, hogy a közeli csúcsok milyen irányba és távolságban láthatóak (már ha látni őket). Na, a szélnek megvolt az az előnye, hogy a kilátás relatíve jó volt. :)

Ez a rész kicsit hullámvasutas jellegű, de teljesen jól járható. Lefelé menet megláttuk a Tri Kopy-t (Három-kúp) és elkezdtünk róla beszélgetni. Itt még nem sejtettük, hogy pár héttel később annak is nekiugrunk, de erről egy másik posztban olvashattok. 

A kék jelzésen már lefelé mentünk egészen a Zsári menedékházig (Žiarska chata - 1283 m), ahol aztán egy Kofolával bátorságot öntöttünk magunkba a hegyi rollerezéshez. Kellett a dolog, mert én még márciusban egy nagyon szép tigrisbukfencet ugrottam a saját rollerem felett, ezért inkább a fék-fék-és még több fék kombót választottam lefelé. Nem is volt rossz taktika, tekintve, hogy lefelé ketten is megnézték sajnos közelebbről az aszfaltot 1-1 esés formájában. Kb. utolsó előttinek értem le, de Bea megölt volna, ha a Kazbeket egy héttel az indulás előtt valami hülye rolleres sérülés miatt kell lemondanunk. Drámai hangvétel off: próbáljátok ki, tényleg jó poén! Plusz a térdeknek se rossz, ha a maradék 5 kilit lefelé nem gyalogosan az aszfalton teszitek meg.

A túra végeztével elérkezett a kötelező jellegű szlovák koktél: Halusky-sör-kofola-Tátra tea. Összegezve: ezt a napot tök jól zártuk, szép környék, jó társaság és még a kardió is oké volt. 

Másnap a Rohácsi-tavakhoz és vízeséshez mentünk, ami egy nagyon jó 13 km-es levezető túra volt. Nagyon szép környék, mindenféleképpen érdemes sétálni egy kört itt is, de a szavak helyett itt inkább beszéljenek a képek:  

A vízesés - ha kivárod a sorod, akkor emberek nélküli fotó is készülhet 😊

Van kajátok? Avagy barátkozunk a helyi lakosokkal

Ha érdekel Titeket a többi kalandunk, vagy csak szerettek szép képeket nézegetni, kövessétek figyelemmel az Insta oldalunkat!