Bakonyi barangolás: Várpalota, Bátorkő, Burok-völgy

2021 első hónapjaiban elkezdtük visszaépíteni a távokat. Nem mintha a tél folyamán nem mentünk volna hosszabb túrákat, de túlnyomórészt 20 km alatt maradtunk. Mostanában viszont több nagyobb kört is megtettünk, sorra véve a hazai középhegységeket. Ennek a csokornak a harmadik eleme volt (a Gerecse és a Vértes után) a Bakony.

Az útvonalainkat hol magunknak tervezzük meg, hol pedig puskázunk kirándulástippeket tartalmazó appokban, weboldalakon. Sokszor böngésszük a különböző instan túrákat is. Az utóbbi években ennek a „rendezvénytípusnak” felívelőben van a pályája. Nemhiába: rengeteg különböző táv és helyszín közül lehet válogatni, és megvan az a szabadság, hogy bármikor teljesíthetőek az útvonalak. Ha a teljesítők szintidőn belül beérnek és a regisztrációs díjat is befizetik, akkor pedig jár az érem, vagy más ajándék is. Minket az érmek kevésbé motiválnak, hiszen rengeteget gyűjtöttünk már belőlük, és őszintén, a szekrényben porosodnak. Jó, nem mondom, hogy nem csábulunk el néha: a Bükkös Kör érme ott figyel a TV felett, és szugerál: na, mikor gyűjtitek be a testvéreimet is? :D (a Bükkös Kör „rokonai” a Szénás Kör és a Betyár Kör, lassan sorra kerülnek ezek is...)

Szóval, visszatérve a Bakonyra: a választásunk a „Vár Palota Burok Kör” elnevezésű túrára esett. Egyrészt mert elég hosszú volt (nekünk végül 30 km lett autótól autóig), párhuzamban állva a terveinkkel. Másrészt mert keresztülmegy a Burok-völgyön, amit már régóta meg szerettünk volna látogatni. Szóval az útvonalat ezúton is köszönjük a szervezőknek. Ha szeretnétek csekkolni a különböző lehetőségeket Várpalota közelében, akkor kattintsatok ide! 

A túra napján korán keltünk, hiszen tudtuk, hogy ez egy hosszab út lesz, és nem akartunk nagy tömegben kirándulni. Várpalotán álltunk meg a Thury vár mellett. Innen indultunk kifelé a városból: egy kutyasuli mellett elhaladva hamarosan a Vár-völgyben találtuk magunkat. Ezt a részt (is) érdemes megnézni akár külön, egy rövid séta alatt is. A könnyen járható erdei út mellett egyre magasabb sziklák határoltak bennünket. A tanösvény gyerekeknek is érdekes lehetnek, hiszen több kisebb-nagyobb barlangocska mellett is elhalad. Ezen kívül pihenőhelyek is kísérik az embert, ahol a fáradt vándorok megpihenhetnek. Tavasszal rengeteg medvehagyma nyílik a környéken (ez a túránk egészén jellemző volt), így érdemes kevésbé frekventált időpontban felkeresni a helyet, ha nem akarunk végig medvehagymázó családokat kerülhetni.

A P jelzésről a P+ kaptatóján felkapaszkodva a korábban fölénk tornyosuló „falak” tetején lyukadtunk ki. Lehet gyönyörködni a panorámában: egyik irányba Várpalota nyúlik a távolba, míg a másikba a lágyan hullámzó erdőt csodálhatjuk meg. Követve a jelzéseket a szemfülesek egy idő után kiszúrhatják Bátorkő várának romjait. Nekünk ez az egyik kedvenc magyar várunk! Romos az igaz, de eldugott és vadregényes. Az ostromra készülődve tavasszal mindenképpen érdemes a lábunk elég is nézni: sok virág már elkezdtek kidugni a fejét a földből, üde színfoltként ragyognak az erdőben. 

Innen a P+ jelzésen mentünk tovább, kellemes erdei utakon érkeztünk el a Burok-völgy bejáratához. Már nagyon vártam, hogy végre lássam! Nem okozott csalódást, legalábbis vadregényességében semmiképp! :D Rengeteg kidőlt fa, kanyargó, sokszor alig látható ösvény. Mászás az ágak alatt, ugrás a törzsek fölött....nem volt gyerekjáték, azt biztos! Pláne, hogy az órám vészesen merülésnek indult (miért is töltöttem volna fel, csak háromszor figyelmeztetett), így nyomtuk a tempót rendesen. Időközben a P jelzésre váltottunk. A völgy ~10 km hosszan kanyargott, így a végén nagyon jól esett megpihenni egy kidőlt fán. Egy energiazselé, egy zoknicsere és uzsgyi tovább, mert ketyeg (csipog) az óra! Ekkor már 20 km fölött jártunk. 

A túránk hátrelévő része meglehetősen eseménytelenül telt, legalábbis az első 2/3-ához képest. Az utunk viszonylag sík területe vezetett, ritkásabb növényzettel. A szél viszont tombolt! Sok km-en keresztül lökte magát és a homokot az arcunkba. Egy lőtér mellett elhaladva rozsdás táblát csapkodott: „Állj! Éleslövészet esetén átjárás és áthaladás TILOS!” Alatta a mozgó rész: egyik oldalán „Éleslövészet van!” másik oldalán „Éleslövészet nincs!” felirattal. A szél fittyet hányt a biztonságra, oda-vissza csapkodta a fém lapot, így sosem tudtuk meg, hogy mekkora veszélyben voltunk. (Nem vitt keresztül az út, így valószínűleg semekkorában...)

A hátralévő részen egy említésre méltó látványosság akadt még, a Maderspach Viktor kilátó, valahol a 25. km környékén. A kilátó nagyon pofás kívülről, de megmondom őszintén, hogy a szél annyira kifújta minden energiánkat, hogy tartalékolva az utolsó 5 km-re, már nem másztunk fel. Az út további részében enyhe lankákon mentünk fel-le, majd lassacskán, először a kertek alatt, később a kertvárosi részen keresztül tértünk vissza Várpalotára, és ezzel együtt az autónkhoz.

U.i.: köszönöm a Suuntonak, hogy összeraktak egy olyan órát, ami a végkimerülés határán is kihúzta a kocsiig, és lemérte nekem ezt a 6 óra 6 perc alatt teljesített 30 kilis kört! :D

Tipp: ha valaki csak a Burok-völgyre kíváncsi, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linken elérhető túrát. 

Ha pedig a Bátorkői várat látogatnátok meg, íme egy 11 kilométeres köröcske. 

Tartsatok velünk azokon a túráinkon is, amelyekről lusták vagyunk külön bejegyzést írni: kövessetek minket Instán!