Kilátásban gazdag körtúra a Dél-Börzsöny csúcsain

A hétvége közeledtével csütörtök este próbáltuk meg kitalálni, hogy hova is menjünk túrázni szombaton. Miután megbeszéltük, hogy nagyjából milyen nehézségű kört menjünk, az egyre csak bővülő számú úticélt tartalmazó listánkról hamar kiválasztottuk a következőt.

Igazság szerint ezt a kirándulást bő fél évvel ezelőtt felvettük az említett listánkra, de akkor a járványhelyzet miatt nem tudtunk eljutni ide. Kár! Nagyon szeretjük azokat a túrákat, melyeken szép kilátópontok vannak. Azt kell, hogy mondjam, ez a túra tipikusan ilyen. 

Fárasztó hetünk volt munka és edzés szempontjából is, így csak hét órára állítottuk be az ébresztőt. Reggeli hagyományos rituálénk szerint megettük a szokásos zabpelyhünket, összepakoltuk aznapi ellátmányunkat és gyorsan beugrottunk a pékségbe. Amikor Bea mesélte út közben, hogy egyik ismerőse is túrázni indult ma, de hajnali 4:30-kor kelt, akkor kipattantak a szemeim, pedig a kanyargós út miatt már amúgy is éber voltam :) 

Nagyjából másfél óra vezetés után meg is érkeztünk Márianosztrára, ahol a suli és a börtön környékén bőven lehet parkolóhelyet találni. Kellemes idő volt, bár a szél egy kicsit fújt. Elindultunk a település központja felé, ahol nem messze egymástól van egy bolt, egy bisztró és egy kocsma is, szóval mindenki megtalálhatja a számítását, ha folyadék- vagy kalóriapótlásról van szó. 

Nem kellett sokat mennünk az első pihenőnkig, ahol egy nagyon barátságos cirmos cica percekig feltartott minket azzal, hogy felváltva dörgölőzött a lábainkhoz. A község szélén lévő Kálváriához érve egy "magánterület" táblába és egy végeláthatatlan elkerített területbe futottunk bele. Térkép alapján próbáltunk visszatérni az eredetileg tervezett útvonalunkra, de ez a különböző tiltó táblák miatt nem volt egyszerű. Fent a templomot éppen renoválták, így nem tudom, hogy mikor lesz újra látogatható ez a rész. Pedig szépnek tűnt messziről... Aztán jött az újabb bosszankodás, mivel a következő 3 kilométeren az egymást keresztező szekérutak között nagyjából négyszer vesztettük el a P jelzést.

Menet közben a Kiengesztelés hegyénél mindenféleképpen érdemes megtenni a pár méteres kitérőt az útról, mert innen már jól belátható a környék. Nem is tudom, hogy hány percig nézelődtünk itt, pedig ez még csak az útvonal legalacsonyabb kilátója volt. Tiszta időben már innen is szép fotókat lehet készíteni. 

Utunk folytatása során sajnos úgy jártam, mint Zsákos Frodó: egy a levegőben álló falevélre figyelve gyanútlanul belesétáltam a mordori Banyapók gigantikus méretű csapdájába. Komolyan, brutál nagy háló volt! Bea perceken keresztül nevetett, miközben egy a földön heverő bottal próbálta a szörnyeteget lesöpörni. Kívülről nézve elég viccesek lehettünk. Még másnap is, mikor ezeket a sorokat írom könnyezve nevet rajtam... :D 

Kóspallagtól a jelzések már szerencsére jobban láthatóak. Egyébként a falu központjában is található egy nagyobb bolt, ha esetleg pótolni szeretnénk készleteinket :-)

A túránk első tíz kilométere nem volt igazán populáris, mert négy túrázóval és egy bicajossal találkoztunk csak. A változás Érsek-tisztás után jött el, ahol a S jelzésről áttértünk a Z-re. Kicsit olyan érzés volt, mintha két különböző nap tettük volna meg a két felét utunknak, mert itt nagyjából percenként köszöntünk másoknak. Hát igen, jobban szeretjük a kevésbé frekventált szakaszokat :-) 

Aztán világossá vált számunkra, hogy nem véletlenül találkoztunk itt ennyi kirándulóval. Innentől következtek a már említett kilátópontok (Nagy-Sas-hegy, Sós-hegy, Kopasz-hegy), melyek maximálisan kárpótoltak minket minden lépésért! A fotók sajnos nem igazán tudják visszaadni az elénk táruló látványt, mindenféleképpen élőben kell megnézni :-) 

Nem tudom, hogy összesen mennyi időt töltöttünk el ezeken a csúcsokon, mert nem volt könnyű újra elindulni egyiknél sem. Nagyon jól belátni a környéket róluk - pl. a Naszályt, a Visegrádi-hegységet, de a legnagyobb meglepetést az Esztergomi Bazilika látképe adta a Duna mellett. Itthon ritkán szoktunk csúcs-csokit vinni magunkkal, de most ez nem maradhatott el :-)

Hiába melegedett fel a hőmérséklet 24°C-ra, már biztosak lehettünk benne, hogy megérkezett az ősz. Hullottak a levelek folyamatosan és érezni lehetett az "őszi erdőillatot" is, amit nagyon szeretünk. 

Kinek ajánljuk ezt a túrát?: 

Mindenkinek, aki szeret a panorámában gyönyörködni és biztosan mozog a köves, meredek szakaszokon is. Mi majdnem 18 km mellé 570 m szintemelkedést mértünk.

  

Az útvonalat köszönjük a termeszetjaro.hu-nak!

Gyors tippek

Parkolás: Márianosztrán a börtön / iskola (ez a szóbeszéd ellenére két külön intézmény) környékén van egy nagyobb parkoló, ami nincs messze a túra útvonalától, vagy Kóspallagon a temető melletti parkolóban, ami közvetlenül a S jelzés mellett található. Esetleg Érsek-tisztásnál.

Vízvételi lehetőség: Az említett két bolton kívül több utcai kutat is láttunk a túra során, de csak egyetlen egy működött közülük, a túra legvégén, amikor visszaérkeztünk Márianosztrára :) 

Öltözet: A meredek kövesebb emelkedők és lejtők miatt érdemes túracipőt vagy bakancsot húzni, a csúcsokon tapasztalható szél miatt pedig célszerű még egy réteg ruhát magunkkal vinni, hogy kényelmesen nézelődhessünk.