Bükki bar(l)angolások - egy rövid túra sok látnivalóval

Karácsonykor Tiszaújvárosba is ellátogattunk, így arra gondoltunk, hogy ha már itt vagyunk, akkor hazautazás előtt a Mátrát meglátogathatjuk, mivel három kinézett körtúra is talonban áll arrafelé. Aztán az utolsó pillanatban mégis a Bükköt választottuk, egy rövidebb, de annál érdekesebb kirándulásra. Azért lett rövidebb, mert nem szerettünk volna ébresztőre kelni és  szó szerint három napon keresztül csak ettünk (=zabáltunk) a "karácsonyi vendéglátás" jeligére :)

Szóval kényelmesen megreggeliztünk és útnak indultunk. Az elmúlt napokhoz képest két változás is történt: kisütött a nap, illetve a hőmérséklet kb. 7 °C-ot esett. Előbbinek kifejezetten örültünk, az utóbbinak már kevésbé :)

Az odaút egész biztató volt, hiszen a későbbi időpont ellenére sem volt jelentős forgalom. Ám miután átverekedtük magunkat Miskolcon és közeledtünk a kiindulási pontunkhoz realizáltuk, hogy kb. aki él és mozog, az a környékre jött kirándulni/futni/kerékpározni. Nem baj, az útleírás egész korrekt módon több parkolót is ajánlott, melyek közül mi a gyógyszergyárét választottuk, szerencsére ott még volt pár hely.

Némi készülődés után neki is vágtunk a túrának, a P és a K átló jelzéseket követve. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez az emelkedő nem volt vészes, de valahogy a korábban említett "ünneplés" miatt valahogy nagyobbnak tűnt. Nagyjából 5-600 méter után, követve a kitaposott ösvényeket, több helyen ki tudtunk menni a szikla szélére, hogy  körülnézhessünk. Kifejezetten örültünk neki, hogy az elmúlt hetekkel ellentétben végre nem volt köd, ami akadályozta volna a kilátást: balra Diósgyőr/Miskolc, míg jobbra Lillafüred is látható volt. 

Később a P négyzet jelzést követve ereszkedni kezdtünk a völgy felé. Sajnos hiába volt hideg, a talaj még nem fagyott meg, így az elmúlt időszak esőzései miatt enyhén csúszkáltunk lefelé. A lejtő aljához közelítve elértük a piros barlang jelzést,  ami a Büdös-pest barlanghoz vezet. A sár miatt nem volt annyira egyszerű megközelíteni a barlangot, de megérte mindenféleképpen. Mivel itt rajtunk kívül senki sem volt, bőven tudtunk nézelődni, fotózni. Egész jó kis barlang és nincs is benne bűz. :)

Kicsit lejjebb a P+ jelzésre térve, nagyjából másfél perc séta után el is értünk a Kecske-lyukhoz. A kezdeti nagyobb üreget hamar felváltja az egyre inkább szűkülő járat. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hány métert tudtunk befelé menni, mert bent elvesztettem a távolság érzékelésemet. Még szerencse, hogy nem vagyok klausztrofóbiás, különben pár lépés után ki is jöttem volna a bánatba, sajnos a nadrágom így is megsínylette ezt a kalandot. 

A kitérő után elindultunk visszafelé, hogy folytassuk utunkat, a P négyzeten visszakapaszkodtunk a P jelzésre, ahol szintén egy kisebb emelkedővel folytattuk a túránkat. Nem sokkal később elértünk a Szeleta-zsomboly bejáratához, ahol igazából egy tábla és lent, egy fémesen csillogó korlátnál álldogáló emberek hívják fel a figyelmünket arra, hogy megérkeztünk. Igazából egy kisebb méretű lyukról van szó a földben - amit kövezzetek meg, de nem találtunk annyira látványosnak - szóval nem sokat időztünk itt :)

Pár perc séta után a Szeleta-barlang feletti pihenőhöz értünk. Itt is jó a kilátás a korláttól, van fedett pad, hogy ha valaki nyugodtan szeretne pihenni. Mi a korlátnál nézelődtünk egy darabig, aztán átadtuk a helyünket az utánunk érkezőknek. Közben megettük a magunkkal hozott karácsonyi sütiket és lementünk a barlanghoz, ami egész jó kis hely, de vigyáznunk kellett, mert a barlang hátsó felében jeges volt a talaj és nagyon csúszott. 

A sütinek és az újabb barlangi élményeknek köszönhetően feltöltődtünk és folytattuk is utunkat Lillafüred felé. Eddig is sok emberrel találkoztunk a jelzéseken, de a településre érve ez a szám megsokszorozódott. A vízesést több szögből meg tudtuk szerencsére nézni, de minél közelebb értünk a kastélyszállóhoz, annál nagyobb volt a tömeg :) Igen, itt jött el a pillanat, amikor azt mondtuk, hogy "köszönjük, elég lesz, indulunk vissza" :) Ötletem sincs, hogy két perc alatt honnan került oda ennyi ember.

A túra befejező része Alsóhámortól annyira már nem volt izgalmas, mivel gyakorlatilag az autóút mentén kellett sasszéznunk, de összegezve, mindenféleképpen ajánljuk ezt a túrát, ha egy rövidebb, de látványos kirándulást szeretnétek Miskolc környékén, hiszen van benne szép kilátás, barlangok, vízesés - mi kell még? :) 

Mivel aránylag nagyobb belmagasságú barlangokat érintünk, a telefon mellé érdemes lehet lámpát is vinni magunkkal, mert annak fényével jobban látni a falakat és plafont. (Imádom a denevéreket, de sajnos mi eggyel sem találkoztunk most a barlangokban, ezért használtam nyugodtan.)