Vár a Vértes, Várgesztes

A Vértesben relatíve régen jártunk. Vagy azért, mert a sokkal közelebbi Budai-hegység és a Pilis mellett tettük le a voksunkat a meglehetősen rövid téli nappalok alatt, vagy azért, mert vadászat miatt korlátozások alá esett. Most viszont minden adott volt, így nem halogattuk tovább a várgesztesi körtúrát, ami már jó ideje a listánkon pihent.

A januárt nem toltuk túl túrázás szempontjából. Ez persze nem jelenti azt, hogy itthon ültünk: minden hétvégén a természetet jártuk. Volt olyan hét, amikor többször is, hiszen végre megint rendszeresítettük a kirándulás mellett a terepfutást is. Viszont magunkhoz képest rövid távokat tettünk meg, így ez a vértesi nyolcas alakú, 15.5 km hosszú kör volt a leghosszabb utunk 2021 első hónapjában.

Nem keltünk korán, talán 9-et üthetett az óra, amikor autóba pattantunk és meg sem álltunk Várgesztesig. Odafelé meglehetősen úttalan-utakon vezetett minket a GPS, szegény kocsink kapta az ívet rendesen. Biztosan a parkolóhelyünknek sem örült különösebben, mert bár szép környéken, a tó partján kialakított helyen álltunk meg, a sárban kipörgő kerekek nem sok bizadalomra adtak okot.

Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kamásliknak nagy hasznát fogjuk venni. Már a tó mellett elvezető első métereken megkezdtük a dagonyázást. Az aláöltözetek elég hamar lekerültek: szinte tavaszias idő volt, egy pulcsiban nyomtuk végig a kört. A lábunkon? Na, azon téli bakancs volt, a -10 fokig ajánlott lábbelikre valljuk be, nem volt nagy szükség... bár legalább a legnagyobb dzsuvában sem áztak be.

A rajttól 1 km-t sem tettünk meg, és egy meredek, de rövid kaptató után máris Zsigmond-kőn találtuk magunkat. A kilátásra nem lehetett panasz, így ezt a rövid kitérőt mindenképpen javasoljuk megtenni a kék háromszög jelzésen.

Ha már Zsigmond! Nem kell túlságosan szemfülesnek lenni hozzá, hogy a kék sáv jelzésre visszatérve kicsit később kiszúrjuk Zsigmond király portréját, amit alkotója egy fába vésve örökített meg. Nem vagyunk nagy rajongói a fák rongálásának, de ennek talán egy fokkal nagyobb művészi értéke van, mint a kéregbe vésett "X+Y forevör" feliratoknak.

Tovább haladva a Kéktúrán egy padokkal és romos házikóval tűzdelt pihenőhöz érkeztünk, ahol ilyen menő fotó elkészítésére van lehetősége az erdőjáróknak:

:D

Részemről egy határozott céllal érkeztem ezen a hétvégén a Vértesbe: nem a megtett kilométereket fogom nézni, nem számolgatom mennyi ideje megyünk és mennyi van még hátra, teszek rá, hogy mekkora távot teszünk meg egy óra alatt. A célom egyszerű volt: teljesen kikapcsolódni egy nehéz hét után, átérezni a természet teljes pompáját, az erdő gyógyító erejét. Nem, ezek nem direkt használt nagy szavak, és Coelho idézet sem következik....de annyira lemerült az agyam hét közben, hogy muszáj volt elengednem a nehéz gondolatokat. A természet és a Vértes pedig mellém álltak! Ragyogott a nap, kék volt az ég, és a néhol feltámadó szellő sem volt bántó.

A kék sávról letérve jött a kék +, majd a zöld + jelzés, aztán pedig a sárga sávon jutottunk vissza Várgesztesre. Innen indultunk a nyolcas második felére. Következett a vár! Jó ostromlókhoz méltó módon nem az egyszerű, kirándulóknak kiépített könnyű úton mentünk ám fel! Helyette toronyiránt, hát persze, a legnagyobb meredeken. :) Kellett az edzésérték a túrára. A gesztesi vár sajnos nincsen nyitva, elvileg felújítás alatt áll. Egy idősebb kiránduló szerint már 10 éves is pont így nézett ki....ezért sajnos csak az omladozó falakat csodálhattuk meg.

Lefelé már az értelmes utat választottuk, szerencsére, mert így a vár alatt található réten láthattunk egy cicát, akik a gazdái pórázon sétáltattak és mászattak fára. Nagyon vicces volt, hogy a szokásos mókusok helyett most egy macska ugrált az ágakon. 

Egy ideig a Kéktúra jelzésén haladtunk tovább, az erdő végig meseszép volt! Ha meg kellett volna tippelnem az évszakot, biztosan nem telet mondok! A túra ezen szakaszán lőttem a kirándulás legszebb képét:

A kék sávról a kék + jelzésre balra fordultunk le, a Németvölgyi-útra. Várgesztesre a sárga négyzeten tértünk vissza, amely a vízmű környékén váltotta a kék +-t. A falu szélétől ismét a legismertebb túrajelzésen, szinte végig egyenesen haladva érkeztünk vissza az autónkhoz, ami remélhetőleg eddigre már megbocsájtotta nekünk a sarat és a rossz útminőséget.

Tippek: 

Az útvonal szinte végig lefelé, vagy felfelé megy, kevés a teljesen sík terep. Így bár nem hosszú, de nem is a legkönnyebb. Kezdőként érdemes kettébontani, a két kör egyenként is szép élmény.

Vízvételi lehetőség nincs út közben, így érdemes feltöltött kulacsokkal elindulni.

Esős napok után a kamáslit ne hagyjátok otthon! Viszont abszolút hagyjátok otthon a fehér utcai cipőt és a vajszínű kabátot. Találkoztunk párral út közben....jaj.

Tatabányáról Várgesztesre nem a Rugógyár felé, hanem Környén át célszerűbb jönni. Ég és föld a két út minősége közötti különbség. Parkolni pedig a horgásztónál lehet.

Tartsatok velünk virtuálisan a többi kalandunk során, és nézegessetek szép képeket az Insta fiókunkban!