Kőpite
Mivel a hét során az extrém hideg miatt többfelé figyelmeztetést adtak ki (Normafát le is zárták), úgy döntöttünk, hogy egy alacsonyabban fekvő úticélt keresünk magunknak. Több szempontból is egy igazi kuriózumra találtunk a Gerecse szélén. A "Kőpite-hegy" névre valahogy az ember felkapja a fejét és egy kicsit kíváncsi lesz, hiszen a kőlevesről már hallottunk a magyar népmesékből, na de kőpitéről... Tulajdonképpen minden elvárásunknak megfelelt a helyszín:
- még nem voltunk itt
- nem egy túl ismert / populáris (= tömött) helyszín, hisz a korlátozások közepette nincs kedvünk túl sok embert kerülgetni
- a maga 292 méteres magasságával nem kell félnünk, hogy a jegesedés miatt ágak szakadnának ránk túra közben
Megközelíteni a helyszínt az 1-es útról a 1129 sz. útra letérve a Dunaalmási kőbánya emlékkőnél tudjuk (kicsit trükkös, mert maga az emlékmű nem látszik az útról, de azért nem nehéz megtalálni). Parkolóhely a földút mellett akad bőven. Nem kapkodtuk el az indulást, pont 10 órára értünk le, így is mi voltunk az elsők a parkolóban (de utánunk pár perccel elkezdtek szállingózni az első kirándulók és terepfutók is. Mire visszaértünk kb. 12 autó parkolt a környéken).
Az emlékkő mellett található egy óriási térkép is a Dunaalmási Kőpite túrakörökről, érdemes ezt is megnézni indulás előtt, mivel egész jól jelöli és mutatja be az útvonalakat. Mi egy tervezett track alapján mentünk, de azt kell mondanom, hogy a jelzések alapján is elég jól el lehet navigálni a környéken.
A kocsinál való készülődéskor egy környékbeli terepfutó pártól az útvonal mellé kaptunk még egy nagyon jó tippet a Dávid kilátóról (sajnos nem minden térkép jelöli és jelöletlen erdészeti úton lehet megközelíteni). Ide mindenféleképpen érdemes tenni egy kitérőt, mert nagyon jól be lehet látni a környéket róla, sőt még pad is van a tetején, ha elfáradna az ember :)
Pár perc séta után a Római útra letértünk, ami egy igazi kuriózum. Olyan érzés, mintha egy gáton sétálnál az erdő közepén. Sokat nem is tévedünk, hiszen több boltozatos vízátereszt is találhatunk, melyek igen jó állapotban vannak jelenleg is. Érdemes "lemászni" és megnézni őket.
Itt aztán két szarvas konkrétan a frászt hozta ránk, akik úgy döntöttek, hogy mögöttünk fognak átfutni az úton némi hangos csörtetés kíséretében.
Az utunkat a kék tanösvényen folytattuk a régi kőbánya felé (ki is van táblázva, nem lehet eltéveszteni). A bányaudvarok nem olyan hatalmasak, kb 20 méter mélyen megyünk végig az ösvényen, aminek a legvége egy kicsit meredek (itt néha igen nagy lépcsőfokokat kell lépnünk, esős időben legyünk itt óvatosak). Nekünk szerencsénk volt a bánya szélénél, mert találkoztunk egy osonó rókával is, aki a fizika törvényeit lazán meghazudtolta, ahogy felmászott a falnál :)
A tanösvény a bánya után már a Kőpitéhez visz fel, ahonnan nagyon jól be lehet látni a környéket. A Duna és a Ferencmajori halastavak mellett még a környékbeli hegyeket is jól lehet látni.
Ha szeretnénk pihenni egyet, akkor egy egész nagy és igen kulturált, fedett pihenőhely is a rendelkezésünkre áll.
A Kőpitéről elindultunk a Római út felé, ahonnan tettünk egy kitérőt a már említett Dávid kilátó felé. A fáktól a kilátót kb. csak 50 méterről vettük észre. Határozottan érdemes volt ezt a pár száz méteres kitérőt megtenni, mert a környéket innen is nagyon jól be lehet látni, mi kb 10 percig fent ücsörögtünk és meg is ittuk az összes forró teánkat :)
A következő megállónk a Les-hegy volt. Szerintem érdemes ide is felnézni, mert egyáltalán nem vészes a megmászása (236 méter magas) és innen is egész jól belátni a környéket.
A visszafelé úton a beszélgetésünkkel kb. 10 vaddisznót zavartunk fel a fák között, akik egy pillanat alatt tűntek aztán el, így fotózni itt is teljesen esélytelen volt :)
Összefoglalva ezt a túrát bátran ajánlom mindenkinek, mert tetszőlegesen variálható a hossza és az útvonala. Ahogy már írtam, nagyon jól ki van táblázva, nincsenek nagy szintemelkedések benne és elég jó kilátást adnak a csúcsok. (+1 óriási tömegre sem kell számítanunk)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése