Alapvetően szeretünk a lakóhelyünktől távolabbi célpontokat kinézni, hiszen általuk jobban kiszakadunk a megszokott közegünkből. Mégis, nem szabad megfeledkezni róla, hogy az ember közvetlen környezetében is várhatnak felfedeznivalók, sokszor évekig tűrve a távolabbi úticélok felé történő kacsintgatást. Nehezen induló, lustább napokon azonban érdemes nyakunkba venni a környéket, és bóklászni egyet. Szeretnék bemutatni nektek három helyet, amelyeket jómagam is csak az elmúlt hónapokban látogattam meg, holott már évek óta érdi lakos vagyok.
Régi téglagyár és csodás panoráma a Duna-parton
A partra már sokszor lefutottunk, de eddig még sosem merészkedtünk el (én legalábbis). Aztán egy vasárnapon nem volt kedvünk hosszút menni, de otthon ülni sem volt hangulatunk: így meglátogattuk a Molnár utca végén lévő régi téglagyár épületét, felkapaszkodtunk a közeli dombra és csodáltuk a panorámát. Ezt követően leereszkedtünk a Duna-partra, felfrissítettük kacsázó tudásunkat, és megtöltöttük a tüdőnket friss levegővel. Sokkal jobban esett utána a vasárnapi ebéd! :)
Nyakas-kő
Ez a különös sziklaformáció is itt van tőlünk egy köpésre! Viszont eddig sosem terveztünk ide kirándulást, és nem is álltunk meg itt soha, mert mindig elijesztett minket a kocsik tömege. Tény, ami tény: hétvégén nem is érdemes ide kiruccanást szervezni, hiszen különösen kedvelt úticél. Akkor sem voltak kevesen, mikor mi meglátogattuk ezt a pazar panorámát, és kalandos mászkálást kínáló látványosságot, viszont a szemerkélő eső, és a jeges szél minimum felezte a látogatókat. :D Nedves időben mindenképp érdemes észnél lenni, és nem kísérteni a szerencsénket: senki ne kockáztassa az életét egy-egy jó Insta képért!
Fundoklia-völgy és sóskúti kilátások
Annyiszor de annyiszor láttam a Fundoklia-völgy táblát, mire végül múlt nyáron elmentünk megnézni! A mini kirándulás egy tanösvényből áll, néhol töredezett táblákkal. Maga az út két részre osztható: egy felső, füves, rét-szerű placcra, és az alsó, völgyes részre. A völgyön extra gyorsan szaladtunk végig, mert telis-tele volt rovarokkal, amik az őrületbe kergettek minket!
Ha már itt voltunk, akkor átugrottunk az út túloldalára is: a sóskúti Kálváriahegy mellett sokszor elautóztunk már, és mindig láttunk fent 1-2 embert. Most mi is felkaptattunk, és szétnéztünk ebből az irányból is. Így télen szinte el sem hiszem, hogy mennyire meleg volt, pedig párat pislogunk, és újra itt lesz a tikkasztó nyár!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése