A bakonyi fenyves világa: Kőris-hegyre Fenyőfőről

A húsvéti négynapos hétvégére két túrát is terveztünk. A kiválasztáskor fő kritériumaink voltak, hogy a hossza legyen 18-22 km környékén és ne találkozzunk túl sok emberrel menet közben. :D 

Az első útvonal már jó ideje talonban volt, mert annak ellenére, hogy a Bakonyban már elég sokszor jártunk, valahogy a legmagasabb pontjára, a Kőris-hegyre még sosem mentünk fel. Ami miatt ezt a hiánypótló trip-et nem erőltettük eddig, az a kiindulási pont, Fenyőfő volt. 

Korábban, egy terepfutó verseny alkalmával jártunk már itt: a falu majd két órás utat jelent autóval és a környékén az ösvények homokos talajon haladnak, amit annyira nem szeretünk, ha futásról vagy sétáról van szó.  

Reggel korán keltünk, így 9 utánra már le is értünk. A templom mögött, a buszmegállónál van egy kisebb parkoló, itt 5-6 autó kényelmesen elfér(ne) - a feltételes módot azért használom, mert honfitársaink közül néhányan kényszeresen a parkolóban egyedül álló autóra úgy ráállnak, mintha az egyébként tömve lenne...)  

A faluból kifelé a Z jelzésen indultunk el és nem is kellett sokat várni a homokos talajra, megkezdődött a taposás. Szerencsére nem tartott hosszan ez a szakasz, hiszen nem sokkal később már beértünk a fák közé, ahol egyből egy mezei nyúlba futottunk. Azaz mi sétáltunk, ő meg futott az úton. :) A szint szép lassan elkezdett emelkedni és a nap is kisütött közben, így egész hamar ki is melegedtünk, muszáj volt egy-egy rétegtől megszabadulni. Tényleg megérkezett a tavasz, amit az egyre gyakrabban előbukkanó, különféle színes virágok is bizonyítanak. Aztán menetrend-szerint két szarvassal is összefutottunk, akik elég hosszú ideig nyugodtan néztek minket, aztán valószínűleg magukhoz tértek és szintén jól elfutottak az ellenkező irányba. :)

Az útvonal egy árkos szakaszon is keresztül vezet, ahol minimálisan fel-le ingázhatunk, de egyáltalán nem vészes a dolog, ellenben nagyon szép a környezet. 

A Z jelzésről nagyjából 6 km után, a Bécsi-ároknál a Z+ jelzésre váltottunk. Egy jó darabig nem is volt semmi gond, de miután keresztezi egy erdészeti út az ösvényt, az gyakorlatilag eltűnik, szó szerint. A Z+ jelzés utolsó két kilométerén gyakorlatilag április elején se nagyon láttuk a kitaposott utat és a festéseket is néha kitartóan kellett kutatnunk. Az igazság az, hogy a kisebb kidőlt fák és letört ágak között folyamatosan szlalomozni kell, nyáron a méteres csalánban már nem ajánlanám senkinek se ezt a szakaszt. Egy széles szekérútra, a P jelzésre kiérve már egész jó a helyzet, innen már csak felfelé kell menni, hogy felérjünk a Kőris-hegyre. Mivel az út pár száz méter múlva összefut az OKT jelzéssel, számítsunk rá, hogy hirtelen a kilátó környékén elég sok emberrel fogunk összefutni. Nyilván ez nem meglepő dolog, de ha 12 kilin keresztül egy teremtett lélekkel sem találkoztok, már éppen kezditek megszokni a dolgot. :) 

A kilátónál vagy 20 ember is volt, gyakorlatilag minden evésre/pihenésre alkalmas placcot lefoglalva, ezért a járványveszélyre való tekintettel a kötelező kilátó-fotók elkészülte után inkább gyaloglás közben ebédeltünk meg. Visszafelé is a P jelzésen indultunk, de innen már nem sok érdekességbe futottunk bele, maximum annyi történt, hogy mi a Z jelzés helyett a falu közelében a KII jelzést választottuk, így ismét nyertünk egy jó kis homoktaposást. :)

Tartsatok velünk azokon a túráinkon is, amelyekről lusták vagyunk külön bejegyzést írni: kövessetek minket Instán!