A húsvéti hosszú hétvége második túrájának helyszínéül a Cserhátot szemeltük ki magunknak. Hogy miért pont ezt a sok közül? Igazából nem nagyon jártunk még itt, első ránézésre nem tűnt zsúfoltnak és távban is ideális választásnak tűnt a körtúra hossza (23 km).
A kiindulási helyszín a Sámsonháza után pár méterrel található geopark tanösvény füves parkolója volt (valamelyik alkalmazásban Vár-hegy déli csúcsának kőfejtője címen található). Hely bőven akadt, illetve az út túloldalán, a falu felé is meg lehetett állni. A tanösvényen indultunk el, amit csak egy rövid ideig követtünk, majd a K jelzést követve egy darabig az aszfaltúton, majd balra kanyarodva a szántóföldek mentén haladtunk a dombokon felfelé.
Az időjárás egy kicsit szeszélyes volt, mert hiába sütött a nap, a növények néhol még deresek voltak. Az útvonal keresztülvitt Nagybárkányon, majd a faluból egy kisebb templom mellett elhaladva ismét fölfelé kaptattunk a szántóföldek mellett. Erőfeszítéseink itt hamar megtérülhetnek, mert tiszta időben egész jó kilátást kaphatunk a környékre: a falu mellett láthatjuk a Cserhátot és a Mátrát is. Nekem kb. fél percbe telt mire leesett, hogy a Mátra egyik csúcsa a két nappal korábbi havazás miatt világított fehéren. Nem mindennapi látvány volt, főleg, amikor minden kezdett éppen zöldbe fordulni. Itt aztán egy történelmi pillanat következett be: annyira elkezdett melegedni az idő, hogy 2021-ben először rövid ujjú pólóban túrázhattam!
Nem sokkal később már egy erdős részen folytattuk utunkat, ahol a korai időpont ellenére elkezdtünk egymás után az Országos Kéktúra teljesítőivel is találkozni. A napsütés okozta örömöm nem tartott túl sokáig, mert mire a Négyfenyői menedékházhoz értünk eléggé megélénkült a szél és öltözhettem fel újra. Annyira azért nem volt hideg, hogy a részben földbe ásott menedékház oltalmába meneküljek.
Az útvonal legmagasabb pontját a Nagy-Kő-tetőnél (550m) értük el, ahonnan jellemzően már lejtmenetben mentünk tovább (eltekintve három rövid, de kellemetlen emelkedőtől még... :)). Nem egészen egy kilométerrel később elértünk a Garábi-nyereghez, ahol balra fordulva a K+ jelzésen folytattuk a túránkat. Az erdőből a rétre kiérve ismét jó kilátást kaptunk a Mátrára. Itt is muszáj volt megállni és néhány fotót lőni. Rövid megállónkat jól hasznosítottuk, mert miközben fotóztunk, a táskákból előkerültek a kesztyűk és a Túró Rudik is. Előbbire a kifejezettem hideg szél miatt volt szükség, az utóbbira meg csak úgy. :)
Némi kanyargás úton a K+ jelzésen a következő látványosság az úgynevezett Függő-kő és az alatta található (mini) barlang volt. Igen, a kb. 2*3 méteres barlang önmagában nem túl látványos, ellenben a szikla már megér pár perc nézelődést, ahogy a mellékelt képek is mutatják.
Nem sokkal később a gát mellett elhaladva beértünk Mátraszőlősre. Ha a Forrás utcáról egyből a Hévíz utcára kanyarodunk, majd onnan balra fordulunk a Gomba utcára, akkor máris a Mária útra érünk, ami visszavisz minket a kiindulási pontunk felé. Tehetünk egy kis kitérőt a buszforduló felé, ahol találhatunk egy Nemzeti Dohányboltot, ha esetleg fel szeretnénk tölteni készleteinket, de én inkább a rövidebb útvonalat javaslom.
A településről kiérve egy rövidebb emelkedő után a Rákóczi-kápolnához értünk. A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc itt pihent meg, amikor a széchényi országgyűlésre tartott, ahol vezérlő fejedelemmé választották. A kápolna után az egymást keresztező földutaknál jobbra kell tartani (itt sajnos nem igazán láttuk a jelzést egy ideig). Nem sokkal később kereszteztünk egy patakot, majd utána jobbra fordultunk, ahonnan már ismét jobban láthatóak a festések. Ami pozitívum volt, menet közben a szántóföldekről ismét szép kilátás nyílt a Mátrára. Kellett is a feltöltődés, mert mielőtt visszaértünk Sámsonházára, a korábban említett három rövid, de kellemetlen meredek kaptatót le kellett gyűrnünk még. :)
Tipp: Kisebb kirándulás gyanánt a tanösvényt is végig lehet járni, nekünk bejött a környék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése