Élménydús kirándulás a Cserhátban

Túl messze van....mondtuk több hónapon keresztül, miközben átgörgettünk efelett az út felett a mentett túráink között. Aztán teltek-múltak a hónapok, és mi még mindig nem mehettünk több napos túrára. Először kipörgettük a fél órára, órára lévő helyek nagy részét, majd egyre kintebb toltuk a határt. Így ez a Hollókőről startoló kirándulás végül bekerült a vonzáskörzetünkbe.

Nem is tudom, jártam-e már Hollókőn. Suliban valószínűleg elvittek minket, hiszen a Világörökséghez tartozó Ófalu hangulata visszarepít minket a múltba. Fél 10 környékén parkoltunk le a Küszöb Információs Iroda parkolójában, ahol rajtunk kívül talán két autó volt. Jó ez a kiindulási pont, hiszen 200 Ft ellenében a kulturált mosdó is használható, illetve egy kültéri ivókútból friss, hideg vízzel lehet feltölteni a kulacsokat indulás előtt. Ennél nem javasolt később jönni - legalábbis mire visszaértünk a majd 20 kilis körünkről, már mindenhonnan fürtökben lógtak az autók. 

Innen kezdtük meg ereszkedésünket a kis park mellett végig a falu házai között. Teljesen csendes és kihalt volt még minden, a piacosok is még csak elkezdték kirakodni a portékájukat. A nagy Hollókő felirat tövében egy lusta, dagi cica fogadott minket, aki valószínűleg nagy haszonélvezője a turistaidénynek. 

A faluból a jól ismert országos kék túra jelzésen léptünk ki a párás, hihetetlenül zöld erdőbe. Nem sokáig kellett fák alatt bandukolnunk, hamar előkerültek a Cserhát jól ismert lankái. Személy szerint azt vallom, hogy a Bükknél nincs szebb magyar hegység, de ez a dombos vidék is megdobogtatta már párszor a szívemet. 

Itt azért megkaptuk a magunkét: konkrétan olyan sár volt, hogy a magyar gyorskorcsolya válogatott is megirigyelte volna a mozgásunkat! :D A "bemelegítő szakasz" után a kék jelzés követve Dobogó-tetőig emelkedtünk (siklottunk, korcsolyáztunk), ahol le kellett térni az S jelzésre, amelyről nemsokkal később le is ágazott az S háromszög. Gyakorlatilag a túra 2. kilométerétől nagyjából 3 kilométeren keresztül emelkedtünk, ezzel le is tudtunk 270 m szintkülönbséget. Tudom....ez röhejesen kevésnek hangzik, de annyira fülledt volt, és minket annyira leszívott a heti munka, hogy mire elértük a Dobogó-tetőt uraló geodéziai mérőtornyot, már igencsak vártunk a vízszintes szakaszra. A torony sajnos nagyon-nagyon rossz állapotban van, az életveszélyes felirat nem viccből került rá.

Itt összefutottunk egy túrázó párral, akik ugyanazt a kört csinálták, mint mi. :) Így a későbbi, kopott jelzés miatti kérdéses elágazást négyesben bogoztuk ki, így az S+ jelzésen gond nélkül értük el Alsótoldot. 

Persze a gond nélküliség csak eddig tartott....a 11. km környékén ugyanis egy villanypásztoros magas kerítésbe futottunk bele. Oké, kerüljük meg....gondolták hőseink. Haha, nesztek egy kis csalán, egy kis szúrós növényzet és egy mély árokban futó patak, "mondta" erre a természet. A patak mellett komolyan gondolkodóba estünk, hogy most merre tovább, hiszen egyik oldalról újabb kerítés zárta el, másik oldalról pedig egy tanya, aminek már a területén voltunk. Mit volt mit tenni, elindultunk a tanya felé. Amikor azt láttam, hogy az ott dolgozó bácsi eldobja az ásóját, akkor már felkészültem rá, hogy itt biza helyre leszek téve. :D Szerencsére nem történt ilyesmi, rendesen útba lettünk igazítva: másszunk le a patakba, és a másik oldalon fel. Hát, örülök, hogy erre már edzett túrázóként kellett sort kerítenünk. 

Alsó- és Felsőtoldot nem sok választja el egymástól, utóbbi neve biztosan ismerősen cseng sokaknak, hiszen itt értünk vissza a kék jelzésre. Sajnos innentől Hollókőig már nagyon sok emberrel találkoztunk. Nem meglepő, az ország legismertebb túraútvonala visz erre, ráadásul gyönyörű a környék, az tény. Több jelváltás már nem is volt, innentől a kék visszavisz Hollókőig.

Ahhoz képest, hogy nem jósoltak jó időt (nálam pulcsi is széldzseki is lapult, persze a táskámban), iszonyúan melegünk volt! A mezős részen tűzött a nap, a naptej ellenére ismét megkapta a nyakunkat. Megvallom őszintén, hogy elég fáradtak voltunk, talán a beköszöntő nyárias meleg miatt, pedig még volt hátra 6 km a túrából. 

Ebben a 6 km-ben még le kellett küzdenünk egy emelkedőt, aminek a tetején nem más várt minket, mint a sokat fotózott, szerintem jelenleg legismertebb "kilátónk", a Kéz kilátó. Ne essen senki abban a tévképzetbe, hogy könnyű róla olyan fotót lőni, amibe  nem lóg bele senki.

Én nem nagyon szeretem azokat a dolgokat, amiket aktuálisan nagyon felkapnak, de be kell valljam, ez a szerkezet valóban baromi jól néz ki! Ráadásul a kilátás is pazar róla.

Ez egyébként még nem az emelkedő teteje, tőle még van fentebb, de onnan már nem olyan szép a kilátás, jobban takarják a fák. Készüljön fel mindenki, hogy itt nagyon sokan vannak, minden irányból érkeznek a kirándulók. 

Visszafelé Hollókőre még van egy látványosság, mégpedig a Hollókői vár. Jelenleg sajnos felújítási munkálatok miatt zárva tart, de így is fenséges látvány az őt körbeölelő erdős és lankás vidék közepén.

Innen már tényleg nem volt messze a kocsink, de nagyon enerváltan érkeztünk meg hozzá. Igazán nagy felüdülés volt a jéghideg víz, amit az ivókút adott. Az biztos, hogy legközelebb már több folyadékot viszünk magunkkal. Ideje visszaszokni a nyári túrákra....

Ha tovább kalandoznátok velünk, kövessétek Insta fiókunkat.