Pünkösdi hosszú hétvége a Bükkben

Nyolc hónap! 8! Ennyi telt el, mióta utoljára a valahol vendégéjszakát tölthettünk el (leszámítva a családi látogatásokat). A Pilis, a Börzsöny, és a többi, egy nap alatt megjárható középhegységünk is csodás, de annyira vágytunk már rá, hogy kiszakadjunk a saját környezetünkből pár óránál hosszabb időre! A Magyar Posta minden próbálkozása ellenére a kártyánk "időben" megérkezett, mehetett is a foglalás a pünkösdi hosszú hétvégére. Ott hagytuk abba, ahol szeptemberben befejeztük: a Bükkben.

A szálláson nem kellett sokat gondolkodnunk: a noszvaji Emese Vendégházba már tavaly őszre is volt foglalásunk, de akkor sajnos nem jött össze az utazás. Szerencsére volt szabad hely, így indulhatott a buli, tervezhettük a programokat. Esős időt jósoltak (ez most be is jött), de kit érdekelt?! Végre mehettünk!

1. nap: A Török úton a Bükk déli kapujához - 12.8 km

Őszinte leszek, az utóbbi hetekben nagyon elfáradtunk mindketten a munkahelyünkön, így nem terveztünk maratoni távokat erre a hétvégére. A kikapcsolódáson, feltöltődésen volt a hangsúly. Ehhez jó lehetőséget nyújtott egy a rövid, mégis igazi "bükki", kalandos, vadregényes kis túra. A cél a Déli-Bükk szívében megbújó Odorvár felkeresése volt, ahonnan szép kilátást ígért a Természejáró applikáció. Az autót Felsőtárkánytól nem messze, az út szélén tudtuk letenni, innen pár lépés után be is vetettük magunkat az erdő sűrűjébe. 

És ha azt mondom "erdő sűrűje", akkor azt úgy is gondolom. Az Odorvárra tartó úton nem volt könnyű elvéteni az ösvényt, de a haladást sokszor nehezítette a bokros növényzet, amely mögül csak néha-néha villant elő a lenyűgöző panoráma.

Odorváron egyébként nevével ellentétben már nem áll vár: csupán egy kilátópontként funkcionáló sziklakiszögellés és pár felirat idézi fel a régmúlt időket. A fő ponttól kicsit visszább lefelé vezet egy fém korlát, itt érdemes letérni és letekinteni a barlangba, amely leginkább csak egy mély lyuk, nem járható. Viszont visszhang játéknak tökéletes! :D

A túra második fele már könnyebb volt, hiszen eddigre a szint emelkedős részét már letudtuk. A Tárkányi-patak völgyében érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz, persze út közben még megajándékozott minket az erdő kisebb-nagyobb csodákkal.

Az első nap még tartogatott egy rövidebb túrát is. Késő délután egy szépítő alvás után (:D) felsétáltunk Noszvajon a Millecentenáriumi emlékműhöz. A nap lenyugvó sugarai csodaszép fényfestéssel tették feledhetetlenné a szombatunkat.

2. nap: Eger felfedezése

Esik....de hát megmondták, hogy esni fog, mit csodálkozunk? Oké, de mi legyen? Ma nincs kedvünk esőben túrázni. Akkor jöjjön a B terv! Így jutottunk el az Egri Várba, ahol minden, közoktatásban résztvevő magyar gyerek legalább egyszer járt már élete során. :D De, ahogy Gárdonyi híres regényét sem mindenki gyerekfejjel szereti meg, úgy a várnak is érdemes adni még egy esélyt felnőttként is. Még akkor is, ha a beöltözött, karddal hadonászó színészek nem nyűgöznek le mindenkit (vagy csak titokban :D).

A várnak egyébként van egy sajátos atmoszférája: az ágyúk, a múltat idéző kiállítások, Gárdonyi síremléke és a pazar egri panoráma azokat is lekötik, akikkel a történelmet sikeresen megutáltatták a középiskolai órák.

A bejárás után szintén 8 hónap kihagyás után végre egy étterembe is beülhettünk. Nem vagyunk nagy étterembe járósok, és nem is fogtuk ki életünk legjobbját, de milyen jó már, hogy végre ezt is megtehettük?? A kései ebéd után a minaretet csak kívülről csodáltuk meg. Számomra felért volna egy rémálommal, hogy egy szűk toronyban másszak felfelé, végtelen csigalépcsőkön...szerencsére meg is lettem kímélve ettől az élménytől.

Délután még szerettük volna megnézni a noszvaji barlanglakásokat, de ezt a programot elfújta a szél... akarom mondani elmosta az eső.

3. nap: Barangolás az érsekség erdőiben 17.5 km

Egy gyors reggeli kicsekkolás után nekivágtunk az utolsó napunknak. Az Eger felé vezető út mentén a pónik ismerősként üdvözölhették az elhúzó autót, ami meg sem állt a felsőtárkányi tóig. A korai délelőtt miatt a tó mellett csak pár futó és horgász lézengett, a büfék padjai is üresen várták az éhes turistákat. 

A túra legtávolabbi pontja a térség ikonikus hegye, a Nagy-Eged volt. Ha már előző nap bebarangoltuk Egert, ideje volt madártávlatból is megcsodálni. Az útvonal maga nem tartogatott nagy izgalmakat, kilátópontok közül is a már említett csúcs volt a legjelentősebb. 

Ez viszont gyönyörű! Az utunk 697 m pozitív szintemelkedést tartogatott, amit nagyrészt le is tudtunk az első 8 km alatt. Bár pihenni érkeztünk ezen a hétvégén, kicsit enerváltan baktattunk felfelé, így igazán üdítő látvány volt a Nagy-Eged keresztje.

Abban a kiváltságos helyzetben volt részünk, hogy legalább 3 percig kettesben élvezhettük  a kilátást! Ezután megérkezett egy 3 fős család, akik normális emberhez méltó módon, tőlünk tisztes távolságra letelepedve élvezték az eléjük táruló látványt.

Aztán beütött a krach...feltűnt egy újabb adag kiránduló, aki elrontották az örömünket. Hahó emberek! Ha nincs pandémia, akkor is pofátlanság 20 centire!!! beülni a másik mögé. Konkrétan úgy éreztem, hogy ki lettünk toloncolva. Mivel a hangzavar miatt úgyis élvezhetetlen lett a hely, tovább is álltunk. Utólag bánom, hogy nem kérdeztem meg őket, hogy szerintük-ez így rendben van -e. Jobb lett volna a lelkemnek. Szerencsére a túránk további részében volt időm lenyugodni. A tóparton már zsibongott az élet, de mi kihagytuk a csülköt és a babgulyást is, és kicsit fáradtan, de élményekkel telve indultunk haza.

Ha kikapcsolódásra alkalmas helyet kerestek, akkor Noszvaj király választás! Csendes, szép falu, ahonnan könnyen elérhető Eger. Szuper kiindulópont lehet több hosszabb-rövidebb túrához. 

Ha kíváncsiak vagytok a többi kalandunkra, kövessetek minket Instán.