Gaja-völgy, avagy az örök hó birodalma

 Aki Magyarország éghajlatával egy kicsit is tisztában van, most biztos félkegyelműnek néz a címet olvasva, de a beszámolót olvasva kiderülhet, hogy van benne némi igazság.

Úgy voltunk vele, hogy szombaton semmi kedvünk nem volt kimozdulni és lustálkoduktunk kb. egész nap. Az ablakból láttuk is, hogy gyönyörű, száraz, verőfényes napsütéses idő van, mondhatni túrázáshoz ideális. Na majd holnap! Aztán este két helyszín közül a Gaja-völgyet választottuk (a másik a Kevélyek lett volna). Nyilván hajnalban már fehérlett minden a leesett hótól... nem baj, van téligumi, kamásli, termosz meg minden, ami egy 15 kilis, rekreációs jellegű túra során kell a túléléshez. A csokis kekszet nem vittük.

Az útvonal igazából a "Gaja-völgy klasszik 15K" volt, ami a fehérvárcsurgói kastély parkolójából indul. Az időjárásra a kedzeti kilátások ellenére nem lehetett panaszunk: lefelé esett a hó, hazafelé is esett valami havaseső, de amíg kint voltunk a szabadban, semmilyen csapadékot nem kaptunk a nyakunkba. Sokan szerencsére nem merészkedtek ki ebben a "vad" időben. Vagy ha kimerészkedtek, akkor valószínűleg Mátraháza és Kékestető között félúton araszoltak a dugóban :) Így abban a nagy szerencsében volt részünk, hogy a szűz hóban tudtunk sétálni az utunk egy jó részében, illetve több szakaszon csak 1-1 állat nyomát láttunk a sajátunkén kivül. Mondjuk ez a Vaskereszttől lefelé fél percig elgondolkodtatott, hogy itt miért nem ment ma még le senki egy rókát leszámítva, de egyébként simán le lehetett jönni két lábon is.

A K+ jelzésen indulva először a K majd a P jelzéseket vettük célba. Az Erdei-tónál találkoztunk először egy családdal, akik a retrieverüket próbálták visszahozni abból az eksztázisból, amit a friss hó és az emberi orral is tisztán érezhető vadszag okozott nála. Innen a Vaskereszt kilátó felé vettük az irányt. Itt már jóval több emberi lábnyom volt, de a tulajdonosaik messze jártak már, így csak magánál a keresztnél találkoztunk egy családdal akik éppen tízóraiztak. Hogy miért említettem ilyen részletesen meg ezt a két családot? Hát azért mert még aznap mindkettővel találkoztunk még egyszer: a "retrieveres" család nevetve mesélte, hogy most sértődés van, mert ők már nem akarnak arra menni, amerre a kutyus, az uzsonnázós család meg éppen kilométerekkel arrébb uzsonnázott, ismét... :D olyan volt az egész, mint valami időhurok.

A patak mentén aztán egy nem várt meglepetésben volt részünk. Egy manónak öltözött hölgy és az őt kísérő úr megszólítottak minket és a tegnapi túrájuk kitűzőjét, némi földimogyoró és néhány jó szó kíséretében ajándékozták nekünk. Komolyan ez az apró gesztus még jobban feldobta az addig is jó hangulatban telő túránkat. Köszönjük utólag is! Gondolom már mindenki nagyon kíváncsi, hogy miért lett a címben az örök hó birodalmaként jelölve a völgy? A válasz egyszerű és logikus: 

1. Januárban jártunk itt utoljára a cross csapattal, és akkor is hó volt.
2. A Mikulás segítőjébe botlunk, aki megajándékoz minket.
3. Előző este néztük meg a "14 hegycsúcs" c. dokumentumfilmet, aminek lehet még kicsit a hatása alatt voltunk :) (Utóbbit egyébként érdemes megnézni, ajánljuk!)

A következő célpontunk a Károlyi-kilátó volt, ahol eddig még nem jártunk. Itt egy vizsla gondoskodott a jó hangulatról, ugyanis próbált volna a gazdái után jönni, de mint kiderült szegénykém eléggé tériszonyos volt. Nem csigázok senkit: Csoki feljutott a 3 méter magas kilátó tetejére néhány próbálkozás után. Szurkolás közben megittuk a meleg teánkat, aztán folytattuk utunkat tovább, immár visszafelé. 

A kört nagyjából mindenkinek ajánljuk, mert végig jól jelölt utakon megy, aránylag kevés (~300m) szintemelkedéssel. Természetesen közelebb is meg lehet állni kocsival a völgyhöz és jónéhány pihenési lehetőséget is tartalmaz.