Nepáli kalandok - 1. A beutazás

Katmandu - Nepál fővárosa. Ezt sokaknak rémlik még talán anno földrajzóráról vagy éppen a keresztrejtvényekből. Bevallom férfiasan, ennél sokkal többet nem tudtam a városról, mielőtt utána nem olvastam. Elolvastam, oké. De ismeritek azt a bizonyos mondást az "elmélet" és a "gyakorlat" közötti különbségekről?... hát ez, ha egy ázsiai városba utaztok létfontosságú lehet :D

A beutazási feltételek naponta kétszer történő ellenőrzése (a COVID miatt gyakran változott) után azt mondhattuk, hogy minden megvan, amit a vonatkozó weblap kért. Budapest-Doha, majd Doha-Katmandu a Qatar Airways-el. Mi baj lehet? Helyszíni vízum, készpénzzel vagy kártyával fizetve és bent is vagy az országban... Na, itt kezdődik az elmélet és a gyakorlat közötti különbség. Aki már állt zsúfolt reptéren, az tudja, hogy első ránézésre káosz a köbönnek tűnik minden. 

Itt az is volt: a sorokhoz vezető terelőnyilak velünk párhuzamosan mutatták az irányt, ám mindenki erre merőlegesen állt sorba. Semmi baj, beállunk a homeland előtt a visa sorba, hisz vízum kell elsőnek. Az előttünk állók egy része jobbra vette az irányt, de feltűnt, hogy néhányan bánatos arccal a sor vége felé kullognak... na, ez az álmoskönyv szerint nem jelent jót. Némi araszolás után kiderült, hogy a helyszíni vízumkérelemhez ki kell tölteni egy online formanyomtatványt, majd ezzel az igazolással a kezünkben szabad csak beállni eme sorba. Nagyszerű! A hátunk mögötti tömegben valóban felsejlett 1-2 kőkori PC, melyen mindenki kétségbeesetten próbált bejelentkezni. A falon szerencsére egy QR kódot tartalmazó (A4-es) "plakát" is árválkodott, ami szerencsére arra a weblapra navigált, amin ezt az igényt be lehet nyújtani. A reptéri wifi többé-kevésbé működött, így pár perc alatt meg is lehetett szerezni a visszaigazoló pdf-et is.

Csapó kettő: vízum sorbanállás újra! Egyre több bánatos / felháborodott turistát fordítanak vissza az ablakoktól. Most már az is látszott, hogy kb. 20 féle pénznemben lehet fizetni. Egyébként a vízum ablakok mellett található egy pénzváltó, ami teljesen korrekt  (= a fővárosban bármelyik váltóval megegyező) árfolyamon vált EUR-t és USD-t. 

Amikor odaértél az ablakhoz, be kellett adnod az útleveled, a pénzt és a visszaigazolást. Kaptál egy sajt papírt, amin a dátumok mellett egyedül a keresztneved szerepelt... (hazudok, tizenegy magyarból egyetlen egynek szerepelt a teljes neve a papíron... ő sem jutott be előbb az országba).

A következő sor már tényleg a miénk. És a miénk is maradt a következő három és fél órában. A sorban állás szép lassan sok ember számára a sorban fekvésre alakult. Amikor az utolsó kanyarban voltunk, hirtelen kinyitottak még két másik ablakot, így kb. fél órát "nyertünk". 

Ja igen: ha esetleg nem tud valaki angolul, akkor pár szót tanuljon meg a sorbanállás közben, mert az ügyintézéskor akár negyed órát is spórolhat... az ottani "tisztek" elég ráérősnek tűntek, nem igazán foglalkoztak vele, hogy egy óra alatt 3 ember jut rajtuk keresztül vagy 27... A procedúra is elég hektikus: maszk le, fénykép és sajt papír ellenőrzés, pecsét, good bye. Nekem másfél perc volt. Volt akitől ujjlenyomatot vettek és kikérdezték, hogy milyen országból jött stb stb. (ha nem tudsz angolul 3 szót és nincs ott aki segít, akkor ez lassú lesz. Egyébként volt olyan ablak, ahonnan a tolmácsként besegítőket elkergették. Szóval nem homogén az ügyintézés).  

Öröm és boldogság, bő 4 óra várakozás után megvagyunk!

Fotózkodás az "I'm in Nepal" poszternél majd elindulunk a lépcsőn lefelé a baggage claim felé... ami egy jobb kanyarral egy security check pulthoz vezet minket... Ha valaki elaludt volna belépésünk hosszú történetén: alig hogy beléptél az országba, a poggyászfelvétel előtt kapsz egy biztonsági ellenőrzést. Kézipoggyász, óra, mobil, öv stb. betesz a tálcába ami begurul a röntgenbe. Abba a röntgenbe, amit hárman (3!) egymás mellett ülve néznek hivatalosan. AZAZ: néznének, mert mindhárman a középső munkatárs mobilját nézték. Igazuk van: ami Budapesten és Dohán elkerülte a vámosok figyelmét az megérdemli, hogy bejusson Katmanduba. 

A csomagjaink szépen a padlón vártak minket és végre elindulhattunk kifelé. Na ekkor belefutottunk két hölgybe, akik porszívóztak. A magyar agy most két személyt képzel el, két darab porszívóval. Nem: ők ketten ugyanazon időben ugyanazt a porszívót "használták". Na itt már sejted, hogy mára nincs még vége a furcsaságoknak... folyt.köv. 

(Addig is még több fotót találhattok az útjainkról az Insta oldalunkon.)