Nepáli utazások - Katmandu: "Senki sem szabályozza, de mindenki használja"

Nepáli kalandunk soron következő fejezetében az ország fővárosával - Katmanduval - kapcsolatban olvashatjátok beszámolónkat, melyet igyekeztünk tippek formájába önteni. Fogadjátok szeretettel!

 1. Általánosságok:

Igazából egy keményebb, kalandos utazásra készültünk, de talán a felkészülésünkkor túlságosan is a hegyek közötti napokra koncentráltunk testileg és lelkileg. A városi körülményekre nem igazán edzettük magunkat, pedig lehet, hogy kellett volna? Igen, kellett volna... :D

Mi még nem jártunk Dél-Ázsiában, Kirgizisztán volt az eddigi legtávolabbi úticélunk otthonról nézve. Hát, ez egy kicsit más élmény volt elsőre:  

Amikor leszálltunk kellemes meleg volt és még a reptér épületében kaptunk egy virágfüzért a nyakunkba (tiszta Hawaii, nem? ;)).

Aztán a 27 órás folyamatos ébrenlétből adódó félálmomból engem kint az utcán az első dudaszó zökkentett ki, ami után rájöttem, hogy  

- Az egy dudaszó nem egy hang, hanem egy állapot, mivel itt még Manhattan-nél is jóval többet dudálnak (pontosítok: egyfolytában dudálnak, de tényleg). 

- Ja, és pollen allergiánk van, de mindegy is, mert mire levettük a füzért, ami amúgy kukacos volt, mindenünk full virágpor volt.

- Jó dolog a trópusi hőség, de a buszban nincs légkondi és a lehúzott ablakon át az utca szélén és a folyóparton lerakott szemét szaga gyakran megcsap.

Ne értsetek félre, egyáltalán nem szeretnénk senkit lebeszélni a régióról (sőt ajánljuk!), de arra számítsatok, hogy a legelső élmény valószínűleg a meghökkenés! Sok dolog lesz nagyon furcsa a számunkra, főleg az első két napban, de némi odafigyeléssel és egy kis pihenő után fokozatosan javulni fog a helyzet!

A szállásunk a Thamel-negyedben volt található. Itt rengeteg a turista, a legtöbb épület alja tele van üzlethelyiségekkel. Mindent IS vehettek. Az első tanácsunk: ne tegyétek! (első körben csak vizet és kaját), mert amit az első boltban látni, az még kapható ugyan abban az utcában még hét másik helyen, minimum. 

Ha esetleg itthon maradt volna valami, akkor a jó hír, hogy vannak túracuccok is: nem, nem eredetiek. Némelyik jobban néz ki, némelyik nagyon nem. A kedvencünk az 5 db egymás melletti North Face termék volt. Mind az ötnek különbözött egy kicsit a logója a többitől. Vannak egyébként a koppintások mellett nepáli márkák, melyek többszöri ránézésre is kiváló minőségnek tűntek: de ezeknek jól megkérik az árát és nem is túl alkuképesek (ezen boltok külleme egyébként teljesen olyan, mint egy európai üzleté).

Ajándékok, szuvenírek: itt minden kézzel készült egyedi termék (haha). Aztán van néhány dolog, ami tényleg az. Ha elsétálsz egy 3000 rúpiáért kínált tételtől akkor simán előfordulhat, hogy már 500-ért is viheted. Szóval alkudni általában lehet.

Biztos emlékeztek a különböző uti-, és akciófilmekből, hogy egy négyzetméterre minimum 3-4 motoros és egy villanyoszlopra 47 kábel jut. Tényleg így van! Az oszlopok néha nyakmagasságig leérnek és megdőlnek a vezetékek súlya alatt, és olyan is van, amikor egy szakadt szál lóg a levegőben. Amikor a helyi vezetőnket kérdeztük, hogy mi a helyzet ezekkel a vezetékekkel csak ennyit válaszolt: "Senki sem szabályozza, de mindenki használja."

A szállodák nem rosszak, de ne nézzétek meg a falakat és az ágyneműket egy gyertya fényénél erősebb fényforrásnál.

Egy jó alvás után már egy fokkal elviselhetőbb a nyüzsgés, ha ki tudjátok aludni magatokat. 

A szállodánk szomszédságában lévő hotel évekkel ezelőtt a nagy földrengés során megsérült. Most bontották, hogy a helyére egy újat húzzanak fel. A "most"-ot szó szerint értették: vasárnap reggel 7-kor légkalapács hangjára ébredni az második emeleti ablakkal egy magasságban egy új élményt adott. Ezt néha a kőtörő kalapács és a másodikról az udvarra lerugdosott téglák hangja törte meg. Egyébként este fél 11-kor már csöndesebb a környék, akkor csak a sitt lapátolás hangját hallottuk néha.

2. Étel, ital: 

A csapvizet nem ajánlják ivásra. Mi sem kísérleteztünk vele városi körülmények között. Palackozott vizet nagyon sok helyen lehet kapni, érdemes ennél maradni. Annyi, hogy kívülről minden  poros, de folyamatosan porolják az árukat.

Nem akarunk világmegváltó tanácsokat osztogatni, de amit sütnek/főznek azt nyugodtan meg lehet enni, de legyünk kicsit fokozatosak, mert a többféle kaja hamar össze fog veszni. Mi ezt csak néhány útitársunkon láttuk, nekünk szerencsére nem voltak gyomor problémáink. 

Az "autentikus henteseket" kihagytuk (=a járdán egy deszkán felszecskázott jószágok lelőhelyei a motorszerelő műhely szomszédságában).

Az éttermek nem rosszak, tényleg találni mindenfélét. Ha pizzát vagy burgert ennénk, azt is hamar lehet találni. Ami nagy segítség, hogy sok helyen az étlapon fotó is szerepel az ételekről.

 

3. Pénzváltás, ATM, bankkártya: 

A pénzváltókkal nem volt gondunk, kb. mindenhol fillérre ugyan annyi az árfolyam, nem vertek át senkit közülünk egyszer sem. ATM-ből nincs túl sok, de pár utcánként látni egyet-egyet. Bankkártya: nem sok kártya-elfogadóhelyet találtunk, de szimplán előfordult, hogy nem olvasta a chipet a leolvasó. Szóval inkább a készpénz dominál. 

Apropó: bankjegyek! USD-ből jellemzően a 2011 utáni sorozat címleteket kedvelik (nekem sikerült 150 USD-nyi 1996-os címletet is elsózni, de volt hogy nem szívesen fogadták, illetve a második esetben a jóember elsőre 20-asnak nézte az 50-est, aztán annyira örült neki, hogy elfelejtette nézni az évszámot... :D)  

4. Programok:

Rengeteg helyet lehet és érdemes is meglátogatni itt. 

Ezzel kapcsolatban csak apró tanácsaink lennének:

Mindenféleképpen tervezzetek! Előre nézzétek meg a térképen, hogy mi hol van? Utána kérdezzétek meg a helyieket (pl. a szállodában a személyzetet), hogy valójában mennyi idő eljutni oda. A tömeg, a forgalom, a hőség és egyéb tényezők miatt lehet, hogy háromszor annyi idő és rengeteg energia mire gyalog eljuthatunk valahova (+ infó: Katmandu 1400 méter felett fekszik és a levegő nagyon szmogos).

Volt, hogy hosszú percekig senki sem tudott mozdulni egy utcában, mert úgy elakadt a forgalom.

Célszerű előre megnézni a neten a belépők árait és úgy megtervezni a napi költségeket, mert itt-ott 1000 NPR-t is elkérhetnek 1-1 belépőért. 

Mi nem annyira a városnézés miatt megyünk valahova, de ha ott vagyunk, akkor szívesen tesszük ezt gyalogosan. Itt a létszámtól függően tényleg érdemes taxiban vagy egész napos kisbusz bérlésében is gondolkodni. 

5. Állatok: Itt a négylábúakról lesz szó kifejezetten. A kóbor kutya, a gazda nélküli tehén és a majom itt teljesen megszokott része az utcaképnek. A kutyusok leginkább csak fekszenek a hőségben, a tehenek mennek amerre akarnak, akár a 2x2 sávos úton keresztirányban is. Ők sem bántanak. Mindenki zokszó nélkül engedi őket. Komolyan az egyetlen alkalom, amikor nem hallasz dudaszót. A majmok (még mindig a négylábúak) nagyon sok helyen előfordulnak. Na velük vigyázzunk! Telefont, kamerát, vizespalackot simán visznek. Van, hogy maguknak szerzik meg, van hogy van egy gazdájuk, aki némi pénzért "visszaszerzi" nekünk. Egyébként nagyon érdekes, ahogy üvegből isznak vagy éppen banánt/gyümölcsöt esznek halál nyugalomban a járda közepén. 

+1 ami triviálisnak tűnik:

Próbáljunk meg odafigyelni a helyiek szokásaira és érzéseire, például:

- Nézzük meg, hogy hova megyünk be, mert vannak szentélyek, melyek a hívők és nem a turisták számára vannak nyitva, vagy például egy halottégetési ceremónia során ne keveredjünk át a gyásznép és a család oldalára. 

- Vannak dolgok, amiket nem illik megzavarni és/vagy fotózni közvetlenül. 

- Az óramutató járásával megegyezően kerüljük meg a dolgokat.

- Ahol mindenki leveszi a cipőt, ott kapjuk le mi is gyorsan stb. stb. 

Egy szó mint száz, tényleg fura dolgokat művelnek a turisták, ami már neked kellemetlen... de ezt inkább hagyjuk is.

Tényleg inkább kérdezzünk a helyiektől vagy egy olyan embertől, aki tisztában van a helyi sajátosságokkal és hallgassunk a tanácsaikra, mert sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat és így sokkal élvezhetőbb lesz az utunk.

Akár egy rövid időre is fogadhatunk magunknak egy vezetőt. Tuti, hogy rengeteg érdekes dolgot fog mesélni az országáról és a szokásaikról. Mi nagyon jól jártunk Chandrával, akitől rengeteg tanultunk az együtt töltött idő alatt.

+2:

Plusz tanács: ha szeretnétek felfedezni egy egzotikus országot, de egyedül nem mertek nekivágni, akkor javasoljuk, hogy csatlakozzatok egy csoportos úthoz - nekünk bejött!

További képeket az insta oldalunkon is találhattok még!