3 érv a Zempléni-hegység meglátogatása mellett ősszel

A kedvenc magyarországi hegységeim képzeletbeli dobogóján kettő olyan is helyet kap, amelyek nem éppen a szomszédban fekszenek. Oké, sem a Bükk, sem a Zempléni-hegység nincsenek ANNYIRA messze, de nem is érhetőek el 1-1.5 órás kocsikázással, ellentétben a Budaival, Pilissel, Börzsönnyel. Ennek megfelelően ha hosszabb szabira van lehetőségünk (ami minimum 3 éjszakát jelent), akkor előszeretettel választjuk a két messzebbi hegységet. A Bükkbe idén többször is jártunk már, így a november eleji pihenésünk színhelyéül tavalyhoz hasonlóan ismét a Zempléni-hegységet választottuk. Mégis miért utazunk annyit, az erdő mindenhol erdő, nem? Igen....és nem! Nézzük, hogy miért szeretünk kimozdulni a jól bejáratott területünkről.

Mivel minden hétvégét túrázással töltönk, és hosszabb-rövidebb utak során koptatjuk Magyarország ösvényeit, és egy idő után akarva-akaratlanul rálépünk ugyanarra az útra. Ennek ellenére ha megtehetjük, akkor szeretünk új tájakat felfedezni. A Zempléni-hegység pedig erre még bőven ad nekünk lehetőséget. Íme 3 érv, hogy a következő ősszel miért látogassatok el Ti is oda!

Kezdjük a legkommerszebbel: várak

Meg sem próbáljuk ezt úgy eladni, mintha eldugott helyeket jelentene, ahol a madár se jár.

A Boldogkő Váráról készült fotó (tudjátok, várablak, szűk kijárat a bástyára, háttérben a táj) valószínűleg az egyik legtöbbször elkészített kompozíció a magyarországi történelmi épületek történetében. Mégis, aki kicsit is érdeklődik a téma iránt, annak érdemes meglátogatnia egy-két várat. Felnőtteknek, és gyerekeknek is kiváló szórakozás lehet, arról nem is beszélve, hogy ezek általában egy magaslaton állnak, ahonnan pazar kilátás nyílik a tájra. Novemberi ott tartózkodásunk alatt a Boldogkőváralján lévő szállásunk udvarából éppen a várra lehetett rálátni.

A Boldogkőin kívül egy 20 kilométeres körtúra keretein belül meglátogattuk a Regéci várat, illetve ugyanezen túra egyik kilátópontjáról, a Nagy-Péter-mennykőről jól láttuk az őszi erdő előterében fehérlő Füzéri várat. Sárospatakon és Szerencsen idén nem jártunk, de ha arra vezet az utatok, ezeken a településeken is találkozhattok várakkal.

Épített környezet, természettel fűszerezve

Aki szeret erdőkkel körülölelt településeken kirándulni, annak ajánlott ellátogatnia a Huták (Óhuta, Háromhuta, Újhuta) környékére. Az olykor száz évesnél is régebbi parasztházak közül kilépve rögtön az erdő fogad minket, amelyet a települések körül kígyózó ösvények segítségével járhatunk be. Ne gondoljátok, hogy az itteni sétáknak nincs sportértéke, az utunk egyik legizzasztóbb emelkedőjét Óhutáról indulva küzdöttük le!

A másik település, amit ajánlok: Hejce. Említésének két okát tudom felhozni: az egyik az innen kiinduló piros jelzés (felváltva négyzet, sáv és háromszög), amely egészen a Borsó-hegy tetejéig visz minket. A csúcson lévő emlékhely szomorú mementóként magasodik a táj fölé. 2006-ban egy Koszovóból hazafelé tartó békefenntartó egység repülője csapódott a hegyoldalba, letartolt erdőt és 42 halottat hagyva maga után. A megemlékezést követően Hejcére visszatérve érdemes betérni a Művész étterembe. A hangulatos egységben igazán ízletes ételeket szolgálnak fel, és ha szerencsétek van, még a helyi cica is elszórakoztat titeket evés közben.

Természet

Utoljára hagytam azt, ami számunkra a legfontosabb egy-egy úti cél kiválasztásában. A Zempléni-hegység, főleg ősszel, különleges helyet foglal el a szívemben. A millió színben pompázó fák, a hullámzó táj... olyan békét sugároz és mégis annyi izgalmat és lehetősége rejt magában, ami az épített környezet számomra nem tud megadni.

A Budapest közeli tömött kirándulóhelyek után igazán nagy felüdülés volt olyan túrákat tenni a környéken, melyek során 5-10 embernél sosem találkoztunk többel. Noha az első napon köd és ezzel együtt misztikus hangulat fogadott minket, a második és harmadik nap már a legszebb arcát mutatta az őszi erdő.

A most megismert érdekességek közül kettőt mindenképpen érdemes meglátogatni: az első a Sólyom-kő, amely egyébként egy útvonalon fekszik a fentebb említett emlékhellyel. A 20-27 méter magas sziklaformáció az előtte szétszórt kőgörgeteggel impozáns látványt nyújt, de ha az ember nagyon belemerül a menetelésbe, akkor könnyű elmenni mellette, hiszen az út felől kevésbé feltűnő. Szerencsére mi megtaláltuk, így volt mivel megtölteni a telefonok memóriakártyáját.

A másik hely, ahonnan hosszú ideig lehet merengeni a panorámában, a Nagy-Péter-mennykő. Magassága 709 méter, kilépve rá (tiszta időben) szuperül látszik a Milic-csoport és a Füzéri vár. Nem fekszik messze a kék túra útvonaláról, így ha éppen ezt nyomjátok, akkor is érdemes tenni egy kitérőt erre a kilátópontra.

Remélem, hogy mire idáig értetek az olvasással, már azon gondolkodtok, hogy mikor látogassatok el a Zempléni-hegységbe!

Ha kíváncsiak vagytok, hogy éppen merre járunk Magyarországon belül, vagy a határainkon kívül, akkor látogassatok el Instagram oldalunkra, ahol szebbnél-szebb fotókkal és rövid leírásokkal igyekszünk bíztatni mindenkit a természet felfedezésére!