A szombati, napsütéses érdi kirándulás után hazaérve úgy gondoltuk, hogy vasárnap majd egy olyan helyszínt látogatunk meg, ahonnan szintén szép a kilátás. A Nagy-Kopasz egyáltalán nincs messze, a lábadozásunkra való tekintettel, nem nehéz megközelíteni és egyébként is kedveljük a Csergezán Pál-kilátót.
A változatosság kedvéért ismételten nem voltunk hajlandóak ébresztőre kelni, hisz mégiscsak vasárnap van. Persze, hogy néztünk az előző napokban többször is időjárás-előrejelzést, de ezek nem egészen ezt jósolták, mint ami a valóság volt...
Stabil -1°C volt, és a híradások szerint mindenki a Kékestetőn és Eplényben araszolt, éppen ezért volt meglepő, hogy a túránk kiinduló pontjául szolgáló Erzsébet büfé parkolója konkrétan annyira tele volt, hogy a megfordulásnál centizni kellett. Semmi baj, az út túloldalán az arborétum felé még volt néhány hely.
Legutóbb május legvégén, hétköznap jártunk erre, akkor valahogy nyugisabb volt :-) A tömegnek egy nagy előnye volt: rengeteg aranyos kutyust sétáltattak. Később még ismerősökbe is belefutottunk, akik Border Collie-je szerencsére jól bírta a simogatást :-)
A Z▲ jelzésen elindultunk fölfelé a Tarnai-pihenő majd a kilátó felé. Ahogy feljebb értünk, egyre egyértelműbb lett, hogy ha a kilátó tetejét látni fogjuk az is egy kisebb csoda lesz. Néha megálltunk és lőttünk néhány fotót a ködös tájról, vagy a jeges növényzetről, de túl sokáig nem időztünk sehol, mert tényleg sok ember volt mindenhol, inkább úgy döntöttünk, hogy "előre menekülünk". Azért a rövid látótávolság ellenére ismét megállapítottuk, hogy szép ez a környék. Mi legalábbis szeretjük. Az utat a Sisakvirág tanösvény tájékoztató táblái teszik még érdekesebbé.
Taktikánknak és a szerencsének köszönhetően olyan ütemben értünk a kilátóhoz, hogy éppen csak lent ácsorgott egy néhány fős társaság, de fönt senki sem volt. Lőttünk néhány "látványos" fotót az elénk táruló kilátásról, aztán a lentebbi szintekre húzódtunk egy kicsit teázni.
Visszafelé egy darabig ugyanezen az úton kellett volna mennünk, így aztán hirtelen ötlettől vezérelve egy jelzés nélküli erdészeti úton kimentünk "Zozó útjára" (a térképen így szerepel :-)). Jó döntés volt, egy árva lélekkel sem találkoztunk ezen a szintén jól járható szakaszon. Eredetileg tervezett utunkat aztán a Z+ jelzésen folytattuk, ami nagyjából 2,5 km vízszintes szakasz után lejteni kezdett.
A túra útvonala a 1103-as útra jobbra fordulva folytatódik 3-400 méteren, ami most nem igazán volt túl szimpatikus számunkra. A relatíve erős forgalom, a köd, a csúszós aszfalt és a néhány jóképességű, aki nem igazán vette figyelembe, hogy az út szélén többen is túráznak megsürgette a lépteinket. Szerencsére letérhettünk a ZM jelzésre, mielőtt bekerülünk a hírekbe. Javasoljuk, hogy az aszfaltút előtti, szintén jobbra tartó csapásra térve hagyjátok ki ezt a szakaszt. A hátralévő szakasz párhuzamosan megy az autóúttal, majd a Z▲-be csatlakozik be, így érkeztünk vissza az autónkhoz.
Tartsatok velünk virtuálisan a többi kalandunk során, és nézegessetek szép képeket az
Insta fiókunkban!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése